Az, amit a kormány lassan egy éve folytat a pedagógusok szakszervezeteivel, „azt jelenti, hogy a kormányban sem a választás előtt, sem a választás után nem volt meg a szándék és a politikai akarat a megegyezésre” – utalt a politikus az eredménytelenül húzódó tárgyalásokra.
Ismertette: a kormány „nagy dérrel-dúrral” több mint egy évtizede bevezette az úgynevezett pedagógus-életpályamodellt, de abban a formájában csak másfél-két évig tartotta fenn. Utána a vetítési alapból kivette a minimálbért, így az hiába emelkedett, azt nem követte a pedagógusbérek folyamatos, rendszerjellegű emelése.
„Alapvetően ebből fakadt a pedagógusbérben jelentkező probléma” – állapította meg Hiller.
„Több munkát követelünk tőletek, több pénzt adunk nektek ezért” – magyarázta a bevezetéskori koncepciót -, „ebből csak az maradt, hogy több munkát kell elvégezni a pedagógusoknak”.
Pedig a Fidesz rendszerének is az volt a célja, hogy vonzóvá tegye a pedagógus pályát a fiatalok számára; most, egy évtizeddel a bevezetése után azonban évről évre kevesebben jelentkeznek pedagógusnak. Akik jelentkeznek, azok közül egyre kevesebben helyezkednek el valóban a pedagógus pályán, akik meg pedagógusok, azok közül egyre többen hagyják el azt – ismertette.
„Ezt nevezem én rendszerjellegű válságnak, a közoktatási rendszer válságának” – magyarázta el.
„Roppant tiszteletre méltónak” nevezte a pedagógusok kiállását, bármilyen formában is történjék, magukért, az oktatás ügyéért és a diákokért.
Hangsúlyozta: a pedagógusok nem azért választották a tanári pályát, mert polgári engedetlenségre készültek vagy „mert sztrájkoló kedvű fiatalok voltak”.
„Ezek az emberek egy nagyszerű hivatást választottak: tanítani akarnak. A gyermekekkel, a diákokkal akarnak foglalkozni. Csak éppen az a feltételegyüttes, ami biztosítaná a lehetőségeket, az nincsen meg. Ezért folyamodnak jónéhányan olyan eszközökhöz, amelyeket egyébként eszük ágában nem lenne gyakorolni” – mondta.
A pálya nemcsak pénzügyi okok miatt nem vonzó, hanem a pedagógus társadalomra „ráerőszakolt” megkötöttségek miatt sem; megszüntették a tankönyv-szabadságot, elvették a szakma autonómiáját és a „2011 decemberében elfogadott köznevelésinek nevezett borzadály” törvénnyel szétverték az érdekegyeztetés húsz éven át működő fórumait is – mondta.
Hangsúlyozta: vissza kell állítani az úgynevezett kimeneti pontok rendszerét, vagyis egységes, magas követelményrendszert bevezetni egyes pontokon, például az érettségi vizsgáknál, viszont sokkal több autonómiát és szakmai szabadságot kell adni a pedagógusoknak abban, hogyan érik el, hogy a diákok teljesítsék ezeket a követelményeket.
