A kormány az Alkotmánybíróság döntése után kénytelen volt benyújtani az egyházi törvény módosítását. Ez azonban nem orvosolja az alap bajt: azt, hogy a kétharmad politikusai döntik el a bíróság helyett, melyik vallási szervezet lehet bevett egyház.
Gyógyszer helyett olcsó pótszert nyújtanak, ráadásul veszélyes mellékhatásokkal. Az Orbán-kormány a szokásos cinizmussal nem az alkotmányellenes helyzeten változtatott, hanem az alkotmányt változtatta meg: beemelte az alaptörvénybe a politika pallosjogát az egyházak felett.
Az eddiginél is szemérmetlenebbül tette törvényessé az önkényes politikai elbírálást. Csak azokból a szervezetekből lehet bevett egyház, akik nemcsak a miniszteri vizsgálat alapján felelnek meg a mérhető kritériumoknak, de a parlamenti kétharmad saját politikai érdekei szerint „együttműködésre alkalmasak”. Azok a szervezetek, amelyeket az Ab szerint törvénytelenül fosztottak meg egyházi státuszuktól, semmilyen kárpótlást nem kapnak, sőt újból végig kell menniük a procedúrán.
Az Ab az új szabályok elfogadásával már csak az eljárás törvényességét vizsgálhatja, nem pedig annak tartalmát.
Ahhoz képest, hogy a törvény eredeti indoka éppen a „biznisz” kiszűrése volt, a vallás szervezetek közül csak az „együttműködésre alkalmas” egyházak részesülhetnek az egyházaknak ajánlható 1 százalékból, az ő intézményeiknek jár a kötelező költségvetési támogatás, náluk adómentes a perselypénz.
A többi szervezet iskolái és szociális intézményei az állam kegyétől függenek. Sovány vigasz, hogy az új szabályok szerint megőrizhetik az „egyház” elnevezést. Mindenki hívhatja magát Napóleonnak csak éppen marsallbot és hadsereg nem jár hozzá.
Az MSZP még a törvény benyújtása előtt határozati javaslatot adott be a kisemmizett vallási közösségek érdekében.
Lendvai Ildikó és Nyakó István
az Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság tagjai
