Reagálás a Kisalföldben pénteken megjelent cikkre

Az MSZP helyi szervezete, tagsága, szimpatizánsai, valamint Mosonmagyaróvár gazdasági, pénzügyi működéséért aggódó polgárok aggodalommal és mély megdöbbenéssel figyelik városunk FIDESZ-KDNP-LABE többségű önkormányzata polgármesterének, országgyűlési képviselőjének, Dr. Nagy Istvánnak szakmai-, politikai tehetetlenségét, érthetetlen vergődését a Mosonmagyaróvár 2013. évi költségvetésével kapcsolatban.

Értetlenül állunk azon jelenségek előtt, amikor Mosonmagyaróvár város költségvetéséért személyesen is felelős polgármester látszólag felháborodott csodálkozással, érthetetlen tehetetlenséggel tolja rá a szakmai és politikai felelősséget, az állami források nagymértékű csökkenését  az államra, ezáltal eljátszva azt a szerepet, hogy neki az ügyben semmi felelőssége nincs, hiszen személyes lobbi tevékenysége nem elegendő az állami források elvonásával szemben, holott országgyűlési képviselőként megszavazta azokat. Hogyan képviseli akkor a várost és a választókörzetét a parlamentben? Szerintünk sehogy!

A probléma megoldására viszonylag egyszerű javaslattal kívánunk élni, hogy a közeljövőben a várost és az országot irányító Fidesz országos és helyi prominenseinek ne okozzon meglepetést a saját politikai döntésük:

Nagy István országgyűlési képviselő és Nagy István polgármester – valójában ugyanabból a pártból származó, jó kiállású, derék, egy azon emberek – üljenek le gyakrabban egymással és próbáljanak egyezségre jutni, akár fehér asztal mellett; vagy a Parlamentbe tartva és próbáljanak meg szót érteni egymással az országos és helyi gazdaság-politikai döntések megfelelése, együttműködése érdekében.

Mert, ha a polgármester – tegyük fel - még ősszel említette volna a képviselőnek, hogy az iskolák államosítása így nem lesz jó: az iskola és a normatíva megy, a költségek maradnak, akkor talán a képviselő is másképp szavaz az országgyűlésben. Ha a polgármester időben szól a képviselőnek, talán a személyi jövedelemadóból is maradt volna valami a városnak, vagy a gépjárműadóból sem hatvan százalékot visz el újraosztani városunkból az állam.

Jelenleg sajnos nincs mit tenni, szemmel láthatóan a képviselő és a polgármester nem beszélnek, nem egyeztetnek egymással. A képviselő jó pártkatona lévén csak az országos FIDESZ frakció és az Első Polgár parancsaira figyel, engedelmesen nyom meg mindig, minden gombot, függetlenül attól, hogy az Mosonmagyaróvár városának az éppen jó-e, vagy nem.

A képviselő és a polgármester viszonya nem lehet valami felhőtlen egymással: az a mondat, hogy „nem a képviselő lobbi ereje, hanem a város adóerő-képessége határozza meg a konszolidáció mértékét” (idézet: Kisalföld) jelzi, hogy polgármester nagyon szeret magára, a képviselőre mutogatni.

Képviselőként a polgármesterünknek nincs komoly reputációja, megbecsülése a parlamentben, ezért Mosonmagyaróvárt az általa természetesen megszavazott adók alapján sarcolják. Polgármesternek lenni sem lehet jó idehaza: nehéz és félelmetes lenne bármilyen, a városunkba „begyűrűző” megszorítást csak egyszerűen a képviselői tevékenysége nyakába varrni egy helyi sajtótájékoztatón.

Javasoljuk hát mindkettőjüknek, hogy lehetőség szerint – amíg még van idejük - gyakrabban egyeztessenek egymással; sőt, időnként jöjjön ide a képviselő, főként magyarázkodni, a polgármester pedig menjen fel helyette néha a Parlamentbe törvényeket hozni!

Ha pedig erre képtelenek együttesen, akkor legalább az egyikük mondjon már le végre, hogy legalább a város nem menjen tönkre, ha már az országot tönkre tették!

Dr. Kovács Tamás,
az MSZP helyi elnöke