Tisztelt Miniszterelnök úr!
Ön azzal utasította el nyilvános vitára való kihívásomat, hogy „a demokrácia lényegéhez tartozik, hogy legyenek az ország jövőjéről folyó viták. A viták tehát fontosak, de valódi jelöltek és kormányzóképes erők között.”
Engedje meg, hogy az Ön egykori nyilatkozatát idézzem:
„Soha többé ne legyen olyan kormányfője Magyarországnak, aki nyugodtan kijelentheti:
Rajta kívül nincs más alternatíva.
Aki ezt állítja, az nem kormányozni, hanem uralkodni akar.”
(Magyar nemzet 1988. április 9.)
Majd tíz évvel később 1998-ban Ön fizetett hirdetésekben követelte Magyarország akkori miniszterelnökétől, Horn Gyulától a vita megtartását. Akkor ő, az ön kihívását elfogadta.
Az én kihívásomra adott mai válasza azonban méltatlan egy demokratikus ország miniszterelnökéhez!
Egy demokráciában nem a kormány választja meg az ellenzékét, hanem a nép. Még a felcsúti csapat sem mondhatja meg, hogy kivel akarja játszani a meccseket!
A Kormányváltás pártjainak van miniszterelnök-jelöltje, van listája és vannak közös jelöltjei, amelyet a Fidesz által kinevezett Nemzeti Választási Iroda nyilvántartásba is vett. Támogatásunk magasan a legmagasabb az összes ellenzéki párt közül. Ideje észrevenni Miniszterelnök úr, hogy nem egyedül van a pályán.
Ön nem az ellenzéknek, hanem az országnak tartozik a miniszterelnök-jelölti vitával.
Tartozik annak a négymillió embernek, akit az elmúlt négy évben megnyomorított, azoknak, akiket kifosztott, meglopott, megalázott, és azoknak, akiket arra kényszerített, hogy elhagyják hazájukat a kilátástalanság miatt.
Elbizakodottságában lenéz mindenkit, aki másként gondolkodik az országról és a nemzet jövőjéről, mint ahogy Ön. De valójában menekül az emberek, a nyilvánosság, a demokratikus vita elől.
Négy éves teljesítménye, az ország kifosztása és megnyomorítása után ez nem is csoda.
Csakhogy nincs hová menekülni. Nem hagyjuk, hogy akár Ön, akár a Fidesz 106 jelöltje elbújjon a kihívás elől.
Ezért a vitára való kihívásomat megismétlem és fenntartom!
Mesterházy Attila,
miniszterelnök-jelölt
