A község Zukor Adolphról elnevezett, helyi közmunkások által kiváló minőségben felépített művelődési háza előtt kedd délelőtt összesereglett mintegy 400 fős közönség javarésze persze nem négy, hanem két keréken közelítette meg a választási gyűlés helyszínét. De a szegénységre, sőt nyomorra jellemző, hogy olyan lepukkant bicikliket, mint Ricsén, a fővárosban már talán csak az ecseri úti ócskapiacon látni.
Ez azonban nem az ország egyik legszegényebb vidékén élő kiszolgáltatott emberek hibája. Nem véletlen, hogy a tömegből leginkább a Közmunkás Szakszervezet „Munkát, kenyeret!” feliratú zászlói világlanak ki, és az érdekképviseletet vezető Vécsi polgármester is a nagy nemzeti átverésről kezd beszélni.
A rezsicsökkentés egy sunyiság – mondja. A nagy cégekre hárított pluszköltségeket azok az egyszerű emberekre hárítják tovább. Hazudnak az ország valós helyzetéről, de a saját népszerűségükről is. Maffiakormányzás zajlik, amelynek véget kell vetni április 6-án, hogy minden családban legyen legalább egy kereső – foglalható össze a mondandója.
Gúr Nándor is a „munkát, kenyeret!” megszólítással él, és arra szólít fel, hogy „lobogjanak azok a zászlók, mert ezért vagyunk itt!” Aljas az a politika, amely csak ígérni tud, de teljesíteni már nem. Orbánék 2010-ban erős gazdaságot meg egymillió új munkahelyet ígértek, de ma kevesebben dolgoznak Magyarországon, mint 2010 előtt. Adócsökkentés helyett 40 új vagy megemelt adót hozott a Fidesz kormányzása, a 47 ezer forintos közmunkabér pedig Orbán szégyene – hangzott el.
Az MSZP megyei elnöke aztán a jövő embereként mutatta be a helyieknek az időközben megérkező Mesterházy Attilát, aki autójából kipattanva rögtön a kormányváltók által tervezett Nemzeti Úthálózat-fejlesztési Program bejelentésével kezdte. Ez nem csak életminőségi kérdés, hanem keményen megélhetési is, mert a munkahelyteremtő beruházásokhoz megfelelő infrastruktúrára is szükség lesz.
