Levelemben fontosnak tartottam azt jelezni, hogy a Fidesz által megtépázott köztársasági elnöki intézmény még megmaradt hitelességét védendő elnök úr a nyilvánosság előtt mihamarabb nyilatkozzon az őt ért vádakról.
Ugyanakkor meglepett azon válasza, miszerint: "Az édesapámmal kapcsolatban elhangzott vádakat nemtelen támadásnak tartom. Méltatlan helyzet, ami - lévén a családomról van szó - komoly fájdalmat okoz. Azt tudom elmondani, hogy a rendszerváltást megelőzően, mint a legtöbb magyar számára, úgy a mi családunkban is tabu volt a múlt."
A közvéleményt foglalkoztató kérdés felvetését semmiképpen sem tekinthetjük nemtelen támadásnak, még akkor sem, ha az esetenként komoly fájdalmat okozhat. Hiszen egyrészt egy korábban, a széles nyilvánosságban megjelent nyilatkozatot bárki szabadon értelmezhet és vitathat a demokratikus párbeszéd keretei között. Másrészt az én felfogásomban a köztársasági elnöknek – aki megtestesítené a nemzet egységét - a hozzá intézett olyan morális kérdésekben, amelyek megoszthatják a társadalmat, kötelessége választ adnia.
Harmadrészt, ha Sulyok Tamás úgy érezte, hogy 1990 előtt nem foglalkozhatott a múlttal, az azt követő 33 évben erre lehetősége nyílt volna. Úgy nyilatkozott azonban, hogy ebben az egyharmad évszázadnyi időszakban nem érdeklődött aziránt, hogy a családi legendárium valóság-e avagy sem. Mostani, a Mandinernek adott interjúja tulajdonképpen így annak elismerését jelenti, hogy a tavaly adott nyilatkozatában vagy a múlt tényleges ismerete hiányában tévedett, vagy amennyiben azt ismerte, akkor nyilatkozatának nem volt valóságalapja. Ez vonatkozhat az azóta megjelent újabb információkra is.
Bármi is történt, Sulyok Tamás megkésett válasza már elnöki beiktatására is árnyékot vet.
Kunhalmi Ágnes
MSZP
