Mégis van sorrendiség! Legyünk méltányosak: a lelkünk legmélyén és a szívünkben legelöl a hazánk van. Aztán vagyunk nők és férfiak, anyák és apák, fiatalok és idősebbek- együtt a Magyar Köztársaság alkotói, akiknek világnézete lehet, sőt, legyen is különböző! Közös célunk a jólét, a büszkeség és a boldogság.
Gazdag, büszke és boldog Magyarországot akarunk! Ma szegények, letörtek és magányosak vagyunk – itthon és a világban egyaránt. Történelmünkben sokadszor. Történelmünkben azonban fényes lapok is vannak! Írjunk újra ilyeneket!
Kell a siker! Kell a siker a baloldalon, a közösség oldalán is! Felesleges részletezni a mai kormányzó elit arcát. Mutatja azt saját maga - jókedvvel, bőséggel, ami a saját jókedve és a saját bősége. Hazug, tolvaj és képmutató horda. De ne okoljuk őket, végtére is a ragadozók rendszerint széttépik a törött lábú növényevőket, kiváltképp, ha a csorda önként megy a kelepcébe
…A baloldalon, kormányzásunk idején voltak sikereink. Ez mind odalett, mert elvtelenül teret adtunk a tőlünk idegen vezérkultusznak és a politikát üzletnek tekintő szellemnek. Ennek vessünk véget!
Hazánk talapzata a hűség. Hűség a hazához, a magyarként müködő közösséghez. Hőseink mind köthetők ehhez. ők azok, akik életüket áldozták, ha azt követelte a sors. Nagyjaink közt egy sincs, aki ne a népért küzdött volna. Petőfi Sándor a félig tót, József Attila a félig román és megannyi sváb, szerb, horvát, zsidó, cigány, olasz, görög, ruszin, lengyel, örmény és a jó ég tudja, ki mindenki más
... Mind magyarságuk jegyében. Mi, magyarok állítólag különlegesek vagyunk. Igen, mert sokszínűségünk bizony egyedülálló Európában.
Mi a baloldal? A haladás. Akik ma közénk tartoznak, azok az első magyar szocialistától, Táncsics Mihálytól eredeztetik meggyőződésüket. Másfél évszázadnyi indulat, hűség és akarat lapul bennünk. Az örök változás, az emberség és a közösség letéteményesei vagyunk.
Mély meggyőződéssel vallom:
- a magyar jövő pont olyan lesz, ahogy ma bánunk gyermekeinkkel, és semmivel sem érdemlünk jobbat, amint bánunk öregeinkkel;
- nem jelenthet jövőt a tehetősek gazdagsága a közösség sikerének leleményes kisajátítása;
- hogy megalkotható az arányos visszapótlás és méltányosság, tehát életformánk a szolidaritás!
Miskolcon tanultam meg, hogy az egyszerűbbnél is van egyszerűbb. ők úgy mondják: miskolci szocialisták. Igazuk van! Hagyjuk a XX. századnak a pártokat! Legyünk egyszerűen magyar szocialisták! Hadd szóljanak a hírek úgy, hogy „a magyar szocialisták álláspontja szerint”
...
Ezek pedig mi vagyunk! A dolgozó emberek, a munkájuk után nyugdíjat szerzettek és a munkájukból élni akaró fiatalok. Sem a munkánk gyümölcsét, sem a múltunkat, sem pedig a jövőnket nem lophatja el a smittes és orbános „kormányzó maffia”!
Dologra fel! A tébolynak, a meghasonlásnak vége! Nem engedjük, hogy a kapzsiság, az alattomos számítás és a gyávaság üljön tort a nép felett. Vessünk véget a haverok világának – minden oldalon!
Pártközösségünk legfőbb értéke a tudás iránti vágy. Ismerjük hát meg, hogy mi vezetett a történelmileg is páratlan bukásunkhoz? Vonjuk kérdőre mindazokat, akik az elmúlt évtizedben pártunkat és/vagy országgyűlési frakciónkat irányították! Nem az elégtétel, hanem a tisztánlátás érdekében. Az már most tisztán látszik, hogy a 2010-es drámai esztendő óta sem tudtunk elrugaszkodni az egynegyedes társadalmi támogatottságunktól, beszorultunk. Ha bajban vagyunk, érdemben változtassunk!
Kormányozni – jól, rosszul - bárki tud, ha parlamenti többsége van. Most épp rosszul. A jó kormányzás ismérve, hogy az intézkedéseiben szövetségesekre lel. Fájó, de a mai uraknak egyelőre több szövetségese van, mint nekünk. Nekik gazsulál a nemzeti burzsoázia, nekik énekel a hazai tudományos élet, és nekik duruzsol az önkormányzati világ. Nekik vonulnak fel az igazságtalan adórendszer haszonélvezői, közéjük vegyülnek a bárgyú nacionalisták határon innen és túlról, s nekik áll a zászló az oly sok gyalázatot is megélt „parlamentben”.
Jól kormányozni mi fogunk, mert fölkészültek vagyunk, és tanulunk hibáinkból. És azért, mert a mi szövetségesünk a választópolgárok sokasága. A választópolgárok ezernyi egyesülete. Biciklisták, óvónők, feltalálók meg mindenki. S nem ők egyenrangúak velünk, hanem mi legyünk egyenrangúak velük! És persze köszöntöm az egyéb pártokat. Főleg, ha ugyanazokat vágyják szövetségesnek, mint mi.
Tévedés ne essék! A kormányzó bűnszövetség – ugyanúgy, mint azok, akik a mi tehertételeink voltak – már rég berendezkedett. Közel és távol külföldön biztonságba helyezték milliárdjaikat: szétloptak minket, s minden további napjuk a kifosztásunkról szól.
A szétvert baloldalon ma néhányan azt hiszik, hogy most zavartalan a helyzet ahhoz, hogy boltoljanak a hatalommal. E szerint szétvertek minket ugyan, de talán megőrizhetők a valamiként szerzett előnyök?
Rossz hírem van: nem! Ha beállsz és kunyerálsz, kivégeznek!
Lesz még választás, lesz még magyar köztársaság! Ez a remény adjon hitet ahhoz, hogy van esélye a változásnak, van alternatíva, van a jövőnek baloldala, s van jövője a baloldalnak. Támogass, mert nemcsak elnök, hanem az elsőszámú pártaktivista akarok lenni. Támogass engem, mert örök ellenzéke voltam, vagyok a pártmutyinak, de minduntalan győztem a választópolgároknál.
Adj esélyt a változásnak, adj esélyt az alternatívának, légy Magad a magyar baloldal!
Dr. Szanyi Tibor
2012. február
