A vitában a képviselők az EU dinamizálásának támogatását szorgalmazták, ugyanakkor a menekült-válság tapasztalataira hivatkozva többen rámutattak, hogy az új kihívásokkal szembesülő Európa vezetőinek megosztottságából adódó lassú reagálásra, esetenként politikai bénultságra önmagában a csúcstalálkozók szaporítása nem jelent megoldást. Ezt a véleményt képviselte írásbeli hozzászólásában a magyar szocialista Szanyi Tibor is, aki hangsúlyozta: „Tusk munkatervének végrehajtása során el kell érni az uniós tagállami egység mielőbbi helyreállítását és fenntartását, s ennek keretében az ún. közösségi módszer erősítését, a többségi döntéshozatal általánossá tételét az EU gyakorlatában.”
Az MSZP EP-képviselője felidézte: „Az Európai Parlamentben már többen, sokszor felhívtuk rá az EiT elnökének és a Tanács, a tagállamok vezetőinek figyelmét arra, hogy a közös politikai akarat és egységes cselekvés igazi akadályát saját soraikban keressék: olyan Európa-ellenes, nacionalista, saját hatalmi törekvéseiket a közösségi érdek elé helyező, vétókkal zsaroló kormányfők képében, mint a jelenlegi lengyel és magyar rezsim vezetői. Bár bizton tudjuk, hogy hatalmuk csak átmeneti, ám sajnos Orbán-féle politikai kalandorok a jövőben is felbukkanhatnak Európában, s a közös migrációs politika akadályozásához hasonlóan más fontos, közös jövőnket meghatározó kérdésekben is veszélyt jelenthetnek az európai építkezésre. Az EU tagállamok állam- és kormányfőinek most, a legmagasabb politikai szinten kell erre hatékony politikai és intézményi megoldást találniuk, amit a jövőben az európai polgárok, akár éppen EP-képviselőik révén, egyre türelmetlenebbül számon kérnek majd”.
Szanyi Tibor emlékeztetett rá, hogy az EU-tagállamok kormányai számára az uniós egység következő próbatétele igen közeli: a novemberi göteborgi szociális Csúcs, illetve ennek kapcsán a Szociális Európa megvalósításának valóban történelmi léptékű feladata.
