Az európai törvényhozók általános tapasztalatként fogalmazták meg, hogy az európai pénzek pályáztatása, elköltése során előforduló visszaélések leleplezésére, feltárására és szankcionálására az igazságszolgáltatás tagállami szervezetei gyakran nem alkalmasak, néhol nem megbízhatóak. Az EU tagállamok bel- és igazságügyi együttműködését támogató jelenlegi hivatalok (mint a csalás ellenes OLAF, illetve az Eurojust ügyészi és az Europol rendőrségi együttműködési keretei) számára pedig az uniós Szerződés nem biztosít ilyen jogosítványokat.
Az Európai Ügyészség felállítását reménykeltő, fontos előrelépésként méltatta Szanyi Tibor szocialista EP-képviselő is, rámutatva: „Az ellenőrzés eddigi eszközei elégtelenek, hiszen annak idején az európai jogalkotó egyszerűen nem számolhatott olyan - a magyar adófizető számára azóta sajnos nagyon is ismerős - helyzettel, ahol az Unión belül, kormányzati támogatással, az európai forrásokon élősködő komplett korrupciós maffiarendszer épülhet ki.”
Ez a felismerés tükröződik abban is, hogy az EP állásfoglalásában sajnálatát fejezi ki, amiért az együttműködésből kimaradó néhány tagállam miatt csökkenhet az új intézmény hatékonysága, s szorgalmazza ezek mielőbbi bekapcsolódását. Ennek kapcsán Szanyi Tibor megjegyezte: „Úgy láttam, hogy a legmeggyőzőbb érvet egy új, erős, végrehajtási jogosítványokkal is rendelkező uniós ügyészi szervezet mellett éppen a megerősített együttműködésből kimaradó Magyarország példája szolgáltatja, ahol az Orbán-kormány úgy fél a leendő európai ügyészi szervezettől, mint ördög a tömjénfüsttől. Van is mitől, hiszen uniós partnereink is döbbenten tapasztalják, hogy az EU-ellenes Orbán autoriter hatalmát jelentős részben az európai források elcsalásából finanszírozott, rendszerszerű korrupcióra építi, s mindezt leplezi - nem pedig hivatásának megfelelően leleplezi - a rezsim szoros politikai kontrollja alatt álló Polt-féle ügyészség, ahol az OLAF megkeresései rendre elakadnak.”
