“Amikor a repülőgépek károsanyag-kibocsátásról beszélünk, elsőként a kutatás-fejlesztésre kell helyezni a hangsúlyt. Az újonnan működésbe helyezett repülőgépek legalább 10-15 évig fogják azt a szennyezőanyag mennyiséget ontani magukból, amire meg lettek tervezve. Így a kibocsátás-csökkentésre irányuló kutatás-fejlesztési folyamatokat minél inkább gyorsítani kell, mivel a légiközlekedés az egyetlen ágazat – különös tekintettel annak gyors bővülésére –, amely le tudja nullázni az egyéb területeken elért kibocsátás-csökkentést” - húzta alá Szanyi Tibor európai parlamenti képviselő.
Ugyanebben a témában, Szanyi Tibor kérdéssel fordult az Európai Bizottsághoz is: az Európai Unió feladata az éghajlatváltozással kapcsolatos aggodalmakkal foglakozni, és amennyire csak lehetséges, csökkentenie kell a légiközlekedési ágazat tevékenységei által előidézett szén-dioxid-kibocsátást. Ennek az ágazatnak jelentős a globális szén-dioxid-kibocsátáshoz tett hozzájárulása, és még tovább fog növekedni. Írásbeli kérdésében a légiközlekedési megállapodásokat megsértő felekkel kapcsolatban a felelősségre vonás, és a jogsértések szankcionálása iránt érdeklődött, illetve arról, hogy milyen jövőbeli kötelezettségei vannak a tagállamoknak e területen?
A Bizottság válaszában aláhúzta, hogy a nemzetközi légi közlekedés kibocsátás-kompenzációra és a kibocsátás-csökkentésére vonatkozó rendszer (CORSIA) végrehajtási mechanizmusai alkalmazandók azokra az országokra, amelyek részes felei a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezetnek (ICAO). Az EU 2012 óta foglalkozik a légi közlekedésből származó kibocsátásokkal az EU ETS keretében, azért, hogy biztosítsa a légi közlekedési ágazat hozzájárulását az EU éghajlat-politikai célkitűzéseinek megvalósításához. Tekintettel a globális fellépés fontosságára, az EU aktívan részt vett a CORSIA kidolgozásában. Végül pedig a Bizottság emlékeztetett arra is, hogy a rendszer végső eredményessége és hitelessége annak határozott végrehajtásán fog múlni.
