A téma újbóli napirendre tűzése azt a felismerést tükrözi, hogy az azóta eltelt időszakban a helyzet csak súlyosbodott, az EU belső kohézióját és atlanti szövetségi rendszerét a nyílt provokációk, burkolt fenyegetések, álhírek és megosztási kísérletek széles eszköztárával bomlasztani törekvő putyini expanziós politika mára az Európai Unió, mint demokratikus közösség biztonságát fenyegető egyik legveszélyesebb külső kihívássá fajult. A parlamenti vitában az európai képviselők kedvezően fogadták a Bizottság ígéretét, hogy az orosz propaganda ellensúlyozásában az Unió a tagállamokat az eddigit jelentősen meghaladó közösségi forrásokkal, szakértői munkával és a közösségi média, illetve a tömegkommunikáció legkorszerűbb eszközeivel is számoló, konkrét akciótervekkel segíti.
A parlamenti vitához írásos felszólalásban járult hozzá Szanyi Tibor magyar szocialista európai parlamenti képviselő, aki az Ukrajnával foglalkozó EP-bizottság első alelnökeként az elmúlt években számos közvetlen tapasztalatra tett szert Moszkva nemzetközi céljainak és eszközeinek gátlástalanságáról. Ebben emlékeztetett rá: „Putyin célzott álhíreivel, s a piszkos ’hibrid háború’ sok más eszközével egész Európa biztonságát, értékeit, demokratikus jogállami berendezkedését támadja. Ne felejtsük: negyedik éve megszállás alatt tartja egy szuverén ország jelentős területét, határain harcokat szít, másutt uniós tagállamokat provokál, manipulálni próbálja belső viszonyaikat, sajtójukat és politikai feszültségeket gerjeszt, miközben számtalanszor bizonyította, hogy a józan ész és a diplomácia nyelvét nem érti, csak az erőét. Ezért tartom most bíztató és előremutató felismerésnek az EU részéről, hogy tagállamonként differenciált eszközökkel, de a helyzet súlyosságának megfelelően teljes egységet, a demokratikus közösség erejét felmutató közös fellépésre van szükség”.
Szanyi Tibor hozzátette: „ugyanakkor magyar politikusként vegyes érzelmekkel figyeltem ezt a fontos vitát, mert az arra is rávilágít, hogy a putyini nyomulással szemben elengedhetetlen uniós egység leggyengébb láncszeme éppen Magyarország, pontosabban Orbánék politikája. Ha egy tagállam vezetése személyes politikai számításból tartósan kiszolgáltatja hazája és szövetségesei biztonságát, elárulja gazdasági, pénzügyi, energiaellátási érdekeit Putyin céljainak szolgálatában, akkor számolnia kell az árulók politikai sorsával, mind itthon, mint Európában. Jó lenne, ha Orbán felismerné végre, hogy itt nem babra megy a játék, nem vállalná tovább Putyin ’hasznos idiótája’ szerepét és nem tenné Magyarországot Moszkva hídfőállásává ez EU-n belül.”
