Zavarba ejtő az az engedékenység, amit Vestager versenyjogi biztos és az Európai Bizottság tanúsít Paks II-vel kapcsolatban, ugyanis Merkel leköszönő kancellár vezényletével a német nagytőke ismét legyűrni látszik Európa és a Föld érdekeit, s egy zsíros bizniszért cserébe hagyja Magyarországot az oroszok ölébe vágtatni. Paks II ügye akként haladt, ahogy Orbán alkalmi lobbistája, a német-orosz viszonylatban mindenható Klaus Mangold, a német Rotschild GmbH elnöke, Putyin személyes jóbarátja akarta.
Figyelemreméltó ugyanakkor az a három feltétel, amit az Európai Bizottság szabott a zöld lámpához. A legfontosabb, hogy Paks II csak önálló projektként futhat, azaz anyagi vonzatai nem moshatók össze a magyar energetika és az államháztartás egyéb elszámolásaival, azaz átláthatónak kell maradnia. Ebből fakadóan az áramértékesítés egyharmadát az áramtőzsdén kell értékesíteni, s a fennmaradó részt pedig nyilvános aukciókon, s ezek nyilvánvalóan a mindenkori piaci értékesítési környezetet hivatottak garantálni. Ha nyereség keletkezne, az pedig kizárólag karbantartásra vagy az orosz hitel törlesztésére fordítható.
Mindemellett viszont minden józan számítás szerint várható tetemes veszteség várható, ami így a magyar adófizetők nyakába szakad majd. Ezt bizonyítja az is, hogy az EU nem fogadta el azt a magyar érvelést, hogy Paks II nem igényel állami támogatást, sőt, a beruházást jelentő 12,5 milliárd eurót (közel 4.000.000.000.000 - négy ezer milliárd forintot) állami támogatásnak minősítette, azaz kvázi soha meg nem térülő kiadásnak. Az, hogy mindez nem tiltott, hanem éppen engedélyezett állami támogatás lett, az csak annak köszönhető, hogy Orbánék semmilyen más energetikai koncepcióval nem rendelkeznek, hanem egy lapra tesznek fel mindent, viszont így az ország energiabiztonságát Putyin kénye-kedvének szolgáltatják ki. Ha egy EU-tagország kormánya megbolondul, s azt a nép tűri, ott nincs tovább európai orvosság.
Mindazonáltal Orbánék nem őrültek meg, csupán viszket a tenyerük a sok ellophatónak gondolt pénz igézetében. Ez igazából merénylet a magyar jövővel szemben.
Az EP versenypolitikai jelentéstevőjeként elmondhatom, hogy az Európai Parlament nagy többséggel követelte a nagy állami beruházások kiterjedtebb átláthatóságát és fokozottabb ellenőrzését. Ezt a követelményt az Európai Bizottság érvényesíteni látszik, de ettől még az orbáni Paks II legfeljebb csak még átláthatóbban és szorosabb ellenőrzés mellett taszítja hazánkat egy évszázados léptékű pénzügyi katasztrófába. Hasonló helyzet elé állunk, mint egy átlagos devizahitelnél, amelyben 1 forint hitel helyett 5-öt kell visszafizetni, illetve ennél akár többet is, minthogy Paks II a teljes életciklusa során áramot esetleg képes lesz termelni, ám masszív veszteségeket egészen bizonyosan.
A folyamatnak azonban még nincs vége, hiszen az ügy osztrák szomszédaink révén nagy valószínűséggel az Európai Bírósághoz fog kerülni, illetve még reménykedhetünk, hogy jó esetben a magyar nép is szóhoz juthat.
