Szegfű és Rózsa

A Jász-Nagykun-Szolnok megye szívében fekvő Törökszentmiklós első ránézésre békés, már-már poros mezővárosnak látszik, ám ez csak a látszat. A húszezres település egyrészt olyan tiptop kulturális központtal rendelkezik, hogy még a villanyt is lekapcsoltuk magunk után a mosdóban, másrészt a bejárati ajtaját borító plakát szerint április 4-e a Magyar Kard Napja lesz Törökszentmiklóson.

A Mesterházy Attila szerda délelőtti fórumára érkezők nem kardcsörtetésre, hanem kormányváltásra készülnek áprilisban. Hogy békésen, de határozottan elküldjék Orbán Viktort és kormányát, valamint pártját, a Fideszt a fenébe. Mert a kultúrház Zsigray Julianna író-költőről (híres regénye: Ég az Alföld) elnevezett színháztermében ülők tudják: csúnyán cserbenhagyta őket a kétharmad.

Serfőző István, a városi MSZP elnöke azzal a szomorú, de mindennapos tapasztalattal köszöntötte az egybegyűlteket, hogy Miklóson ismét a félelem az úr. Hogy az emberek félnek elmondani a véleményüket, és nem gondolták volna, hogy a rendszerváltás után 25 évvel újra ilyen világ köszönt a városra.

Aztán Rózsa Endre lépett a színpadra, és azt mondta, hogy bár összesen két plakáthelyet kapott a helyi Simicskától, házról házra járja a várost és egyesével győzi meg az embereket, hogy a kormányváltó hangulat önmagában kevés, változás csak akkor lesz, ha szavazni is elmennek április 6-án.

Beszámolt róla, hogy már mintegy 15 ezer kopogtatáson van túl, de a java még csak a következő napokban jön. Rózsa Endre is beszélt a lakosságban tapasztalt félelemről, ám azt is elmondta, hogy attól még, hogy sokan az ajánlóívét nem merték aláírni, személyesen biztosították arról, hogy a szavazófülke magányában ők is és a családtagjaik is tudni fogják, hova kell húzni az ikszet.

Aki esetleg még bizonytalan lett volna ebben, azt Mesterházy Attila erőteljes hatást keltő szónoklata győzte meg. A miniszterelnök-jelölt lényegében a kormányváltó erők minden fontos programpontját felsorolta, különös figyelmet fordítva a nyugdíjasok helyzetére, az egészségügyre és a gazdaságpolitikára, a munkahelyteremtésre.

Ez utóbbiról szólva kijelentette, hogy a kormányváltók a térségben hagyományokkal rendelkező állattenyésztésre, kertészetre, élelmiszer-feldolgozó iparra, zöld gazdaságra és az ehhez társuló szolgáltató szektorra, valamint egy öntözési programra támaszkodva teremtenének munkát az itt élőknek.

Ezek lesznek itt a prioritások, mert meg kell akadályozni a térség leszakadását, a fiatalok elvándorlását – mondta Mesterházy egy asszony „két fiam már kint van!”  bekiabálásával összhangban.

Szóval Mesterházy Attila is arra buzdította a kormányváltók helyi szimpatizánsait, hogy győzzenek meg minél többeket arról, hogy menjenek el szavazni április 6-án, és húzzanak be egy bazi nagy X-et a szegfűre és a Rózsára, mert csak így teremthetünk együtt egy új, biztonságosabb és szabadabb országot.

1848-ban még karddal kellett küzdeni a szabadságért és a jobb életért, ma már csak egy tollra van szükség hozzá.