Szerva itt, fogadás sehol?

Abban a tágas teremben, ahol valaha a város fedett fürdőjének medencéje állt, most, a kánikulában is géppuskaropogás-szerűen és fáradhatatlanul pattognak (így szokás mondani) a kaucsuklabdák. (Fogalmunk sincs, hogy manapság miből készítik azokat.) Ám az Asztalitenisz Sportegyesület, Orosháza (ASE) – mert ma ez a nevük – és tagjai nem a hőségtől fulladoznak, hanem a legszükségesebb anyagiak hiányától. Napjaink szponzorirtó szegénységében a város polgárait képviselni hivatott testülethez fordultak segítségért, kétszer is, ám abban a többségi akarat nem talált előbb két millió, majd 800 ezer forintot sem.

– Magam az MSZP Orosházi Szervezetének frakciótagjaként veszek részt a képviselő-testület munkájában – mondja Bogdánffy Csaba, az ASE vezetőedzője, az orosházi asztalitenisz meghatározó egyénisége. – Úgy gondolom, hogy az egyesület kéréseinek elutasítása mögött politikai döntések húzódhatnak. Ezért nem is egyszer jeleztem: kész vagyok lemondani az ASÉ-ben viselt tisztségemről, amennyiben ez által ismét megnyílik az út a szükséges mértékű önkormányzati támogatás biztosításához.

Orosházán a szervezett asztalitenisz-élet 1927-ben kezdődött az OFC berkeiben. Az első versenyt 1931-ben rendezték. Öt év múlva már egy világbajnoki páros népszerűsítette a sportágat a városban. A női csapat 1948-ban már az NB I-ben szerepelt. Nevek ebből a korból: Bertók Éva, Nédó Géza, Deák Béláné, Romvári Frigyes, Budavári Károly, Tóth Ferenc, Alács Pál, Gulyás-Szabó János, Pintér Tibor, Jeges Károly és Megedja Sándor. Később csatlakozott hozzájuk Pintér Attila és Patyi Béla. A férfiak ekkor az NB. II-ben szerepeltek. Előbb az OMTK, majd a Kinizsi vette át az asztaliteniszezőket.

Ebből a korból emlékezhetünk Kurilla Antalra, Tüske Lászlóra, Csongrádi Imrére, versenyző-sportvezetőként Szőke Lászlóra. Hamarosan országosan ismertté váltak az orosházi asztaliteniszezők: Dobsa Klári, Farkas Edit, s ekkor ismerkedett meg a sportág alapjaival Bíró Erzsébet, Reményi Sándor, Bogdánffy Csaba és Gábor, Tokodi Béla, Fekete Zoltán, Pópity László, Tóth Károly és Szabó Géza.

A 80-as években a női csapat az NB II megnyerése után az NB I „B”, majd NB I „A” osztályba jutott, a férfi csapat az NB II-es bajnokságban szerepelt.

Ettől az időponttól számítjuk a sportág hazai és nemzetközi elismertségének kezdetét. A női csapat folyamatosan a hazai élvonalban szerepelt, és a második legjelentősebb nemzetközi kupa sorozat, az ETTU Kupa résztvevőjeként bronzérmet is szerzett, majd a hazai csúcsot a 2000. évi magyar bajnoki 3. helyezés jelentette az akkor már Extra ligaként nyilvántartott bajnokságban. (A szakosztály ekkor már az OMTK szervezetében működött. Később – például – az Orosháza Hungarotel nevet is viselték.)

A női csapatsikerek mellett az egyéni országos bajnokságokon és ranglistaversenyeken is meghatározó szerepet töltöttek be az orosházi versenyzők. Idézzünk fel néhányat a közelmúlt közismert és elismert asztaliteniszezői közül:  Wirt Gabriella, aki többször Európa-bajnok volt, Molnár Zita, Fazekas Mária, Fazekas Györgyi, Harsányi Katalin, Pidl Zita, Siry Veronika, Massason Andrea, Élő Vivien, Li Bin, Hajduska Rita, a jelenleg is válogatott Lovas Petra, Demeter Erzsébet, a román válogatott Cojocaru Georgetta, Végh Zsuzsanna, Tóth Kata, Gazsi Ildikó, Szvitán Krisztina, Kiss Barbara, Karádi Krisztina, Szigeti Szonja, az orosz Tatjana Kulagina, Borza Valéria, Tápai Éva, Erdélyi Annamária, Viski Tímea és Reckó Emma. S akkor még nem szóltunk az utánpótlás Európa-bajnokaink sokaságáról.

Az elmúlt másfél évtizedben Orosháza több jelentős férfi és női válogatott mérkőzésnek adott otthont.

– A nők fokozatosan feljebb lépve tartósan megmaradtak az Extra ligában – értékelte a helyzetet Bogdánffy Csaba. – Egyszer a bronzérmet is megszerezték e legmagasabb osztályban, amúgy rendszeresen a negyedik-ötödik helyen végeztünk. A saját nevelésű játékosainkat is mindig beneveztük eggyel alacsonyabb osztályba. Kiemelném, hogy most is ötödikek lettünk az Extra Ligában – az ismert anyagi nehézségeink ellenére.

– Miből fedezték a költségeket, hogy be tudják fejezni az évadot az Extra ligában?

– A képviselő-testületi többség eleve alaposan megsarabolta a 2011-es költségvetésben biztosított egyesületi támogatásunkat: harmadát megvonták tőlünk. Bár időközben kértem, hogy egy sor sportág megsegítésére más rendezőelvek szerint osszák fel a több tízmilliós plusz sporttámogatási forrást, illetve kapjunk kétmilliót az Extra Ligában való maradásunk érdekében, nem tettek eleget ennek. Az ősszel már csaknem vissza kellett lépnünk a további részvételünktől, de évközben nem akartuk cserbenhagyni a játékosainkat.

– Miből fedezték a folytatást az évad végéig?

– Mivel a jelenlegi gazdasági és egyéb körülmények között nem találtunk újabb szponzorokat, az egyesület vezetése úgy döntött, hogy tagjai kölcsönöznek pénzt a bajnokság végéig folyó játékhoz. Kifelé ma sincs adósságunk, de e belső kölcsönöket az év végéig rendeznünk kell. Dancsó József polgármestert is megkerestük, de azt mondta, ő csak a 2012-es félévi mérleg elkészülte után tudja megmondani, hogy van-e kétmillió forintjuk. Inspirálására a költségvetés májusi módosításakor a testületi többség szavazatai elutasították a kérésünket. Ez után egyesületi elnökségi ülésen egyhangú véleményként eldöntöttük, hogy feladjuk a legmagasabb osztályban szereplés jogát, nem nevezünk be az Extra Ligába, hanem csak az NB I „A”-ban indítjuk versenyzőinket, az utánpótlásunkat pedig az NB I „B”-ben. Mindez azzal is jár, hogy elveszítettük a nemzetközi Szuper Ligában való részvételi lehetőséget is, s nem indulhatunk az ETTU Kupában sem. Az „Extrás” játékosainkat természetesen gyorsan eligazolták tőlünk. Ciurcui Melinda Spanyolországban játszik az első ligában, Tápai Éva ugyanilyen szintű csapat tagja Horvátországban, Végh Zsuzsanna Nagykanizsára került, ahol az Extra Ligában folytathatja. Csapatainkban egy kivétellel csak orosháziak szerepelnek, az egyedüli más vidéki Ceglédről érkezett. (A felnőtt korosztályú Czvalinga Dóráról van szó.) Így persze kevesebb pénz kell a szakmai visszalépés utáni finanszírozáshoz. Ebben az évben 3,8 millió forinttal támogat bennünket a város. Így is póttámogatásért kellett fordulnunk az önkormányzathoz – a legszükségesebbekre, a versenyeztetésre legutóbb nyolcszázezer forintot kértünk.

– Milyen céljaik vannak, lehetnek ilyen helyzetben?

– Minél előrébb szeretnénk végezni. Aztán egy-két év múlva – saját erőből – ismét megcéloznánk az Extra Ligát.

– Említette: lemondana egyesületi tisztségéről, ha a képviselő-testület cserébe visszatérne az asztalitenisz támogatásához. Ez azt jelenti magyarra fordítva, hogy Orosházán politikai döntésekkel befolyásolják a sportéletet?

– Vannak ilyen feltételezések, de merem remélni, hogy a sport területén ilyesmi nem fordulhat elő. Erről már egy önkormányzati bizottsági ülésen is beszéltem.

Ráadásul olyan nagy hagyományú sportegyesületről van szó, mely folyamatosan dobogós helyen végzett a megyebeli sportágak éves értékelésekor, sőt, többször is az első helyen végeztünk.

Komoly tehetségek edződnek ma is az orosházi hőségben, a mindennapos gyakorlások sűrű óráiban.  Jelenleg naponta kétszer edzenek az asztaliteniszezők, a versenyidőszakot megelőzően pedig – augusztus utolsó hetében – visszaállnak a bajnoksági ritmusnak megfelelő napi egy edzésre.

A városnak eddig is sok dicsőséget learató asztaliteniszező közösség újra ígéretes szervával nyitott. Kérdés, hogy a politika képes lesz-e fogadni azt?