Szómágia és Taügetosz

Hogyne lenne! Ha már a nők és férfiak közötti egyenlőség teljesen megvalósult volna, talán akkor nem lenne. De a nők számos igazságtalansággal és egyenlőtlenséggel kénytelenek még ma is szembenézni. Idén tartjuk a 100. nőnapot, egy évszázad alatt sokat javult a helyzet, közel sem mondhatjuk, hogy a munka lezárult.

Milyen egyenlőtlenségekről van szó?

Alattomos egyenlőtlenségekről, amik első látásra nem észrevehetőek. Az Európai Unióban a jogszabályok szintjén megvalósult egyenlőség, ám a gyakorlat nem olyan szép. A nők még ma is átlag 18%-kal kevesebbet keresnek, mint férfi kollégáik, akkor is, ha minden tekintetben azonos munkát végeznek. A nők gyakrabban dolgoznak bizonytalan állásokban, és gyakrabban szakad meg a karrierjük. A gyermekvállaláshoz kötődően gyakori a diszkrimináció a munkaadó részéről.

Aztán: nincs olyan európai nemzeti parlament, ahol a nők aránya meghaladná a 45 százalékot, s az európai cégek igazgatótanácsaiban is nagyítóval kell keresni a nőket - pedig statisztikailag képzettebbek vagyunk, mint a férfiak (akik egyébként még mindig nem veszik ki egyformán a részüket a gyermeknevelésből és a ház körüli fizetetlen munkákból). Végül pedig, a nők átlagos nyugdíja is alacsonyabb, mint a férfiaké. Éppen ma indítunk az európai szocialistákkal egy figyelemfelhívó kampányt ebben az ügyben.

Gyakran elhangzik: "Nekem úgy tűnik, hogy ezekben a témákban közmegegyezés van Európában. Mindenki elkötelezett az egyenlőtlenségek felszámolása iránt."

Ne higgye. A képmutatás nagy úr. Csak egy példa: tavaly nyáron sikerült tető alá hozni egy intézményközi megállapodást a Parlament, a Bizottság és a Tanács között, hogy az önfoglalkoztató nők, illetve az önfoglalkoztatók segítő házastársai, regisztrált partnerei is kapjanak 14 hét fizetett anyasági szabadságot. 25 tagállam megszavazta ezt a javaslatot a Tanácsban, ám az Orbán-kormány tartózkodott - az az Orbán-kormány, amely itthon nagy hanggal a hároméves gyes mellett állt ki!

Nem ez az egyetlen eset, amikor a kormányunk mást mond itthon és külföldön. Sajnos egész Európában megfigyelhető egy konzervatív visszarendeződés, ls sok esetben a szavakkal való vitézkedés is. A jelszó: szómágia, a tettek helyett!

Mit takar ez a konzervatív visszarendeződés?

Van, ahol ismét szexuális tárggyá silányítják a nőket, a miniszterelnök úgy gondolja, helyénvaló az, ha kiskorú prostituáltak társaságában élvezi az életet. Van, ahol a nők nem is álmodhatnak arról, hogy rendelkezzenek a saját testük felett, s van, ahol a kormány azzal fenyegeti őket: megvonja tőlük ezt a jogot. Végül van, ahol a kormány úgy véli, a nők tenyészalanyok, akik nem a munkaerőpiacon, hanem a szülőszobán pótolhatatlanok. Az még a jobbik eset, ha az esélyegyenlőségi szövegeket elegáns semmitevés követi. Sajnos ezen a 100. nemzetközi nőnapon arra is fel kell hívnunk a figyelmet, hogy néha már az is eredmény, ha az emberi jogokat sértő visszarendeződéseket meg tudjuk akadályozni.

Családi adókedvezmény, korengedményes nyugdíj a nőknek, hároméves gyes ... a magyar kormány állítja magáról: anya- és nőbarát.

Engedjük ezt meg a kormánynak, hiszen azt mégsem mondhatja magáról, hogy nőellenes és szegényellenes. Egyébként a korengedményes nyugdíj csak pár ezer magyar nőt érint, mert - a kormány eredeti ígéretével szemben - nem szolgálati idő alapján számolódik a negyven év, hanem munkaviszony alapján. Igazi parasztvakító kirakat-intézkedés.

Kérdés persze, hogy nem túlzás-e ez?

Inkább tények. Nézzük meg: a családi adókedvezmény és az új adórendszer azoknak ad, akiknek amúgy is jól megy, és azoktól vesz el, akiknek nagy szükségük lenne a segítségre. Ugyanez igaz az új sztárötletre, a tankötelezettség 15 évre szállítására. Mit gondol, kiknek a gyerekei esnek így ki az iskolából? Kik esnek ki szakképzettség nélkül örök életre a munkaerőpiactól? Kiknek a gyerekeit képezi majd a börtön igazi bűnözővé?

A magyar társadalmi problémákat ilyen intézkedésekkel csak szőnyeg alá söpörni lehet, megoldani nem. A kormány tehetetlenségében hadjáratot indított az elesettek, a kiszolgáltatottak és a szegények ellen. A nehéz munkát igénylő intézkedések helyett mindenben az egyszerűbb utat választotta. Csakhogy ez Taügetosz-politika.

De akkor mitől lesz több gyerek?

Attól, ha a nők biztonságban érzik magukat a munkaerőpiacon, ha tudják, hogy nem éri őket diszkrimináció a gyermekvállalás miatt. Persze ehhez kormányzati figyelem, okos munkaerő-piaci szabályozás, tisztességes családpolitika, óvodák, bölcsődék is kellenének. A kormány az elvesztegetett háromnegyed év után hadat üzent a szegényeknek, a kiszolgáltatottaknak és az elesetteknek, köztük a nőknek is. Ez a Taügetosz-politika azonban elfogadhatatlan minden jóérzésű ember számára, arról nem is beszélve, hogy borzasztóan ártalmas Magyarországnak. Lehangoló képet fest a helyzetről...

Mert a helyzet lehangoló. De tudnunk kell, hogy van alternatíva, ahol a tisztelet, az emberi méltóság, a közösség, a közérdek még jelentenek valamit. Lehet, hogy az a nehezebb út, ám aki gyáva, az nem menjen politikusnak.

Gurmai Zita európai parlamenti képviselő (MSZP)