Tisztelt Emlékezők!
Minden augusztus másodikán összegyűlünk itt, Auschwitz-Birkenauban, az áldozatok hozzátartozói, romák és nem romák, európai demokraták, hogy fejet hajtsunk a vészkorszak áldozatainak emléke előtt.
Az előttünk álló emlékmű világtörténelmi mérföldkő. Örök jele annak, hogy a gyűlölködés és a megbélyegzés milyen esztelen tettekhez vezethet. Hetvenkét év távlatából is látnunk kell: a népirtásokba torkolló tragédiák nem a tettekkel, hanem a gondolatokkal kezdődtek.
A világháború ideje alatti szörnyűségek is e lelki kór terjedésének a következményei voltak. A következményeket ismerjük: faji és vallási alapon különítették el, majd semmisítették meg embertársainkat. A szégyen tárgyává tett embereket előbb anyagi javaiktól, majd emberi méltóságuktól, végül az életüktől fosztották meg. Így váltak zsidók és romák pusztulásra ítélt népekké.
Tisztelt Emlékezők!
A világunk, Ferenc pápa szavaival élve: háborúban áll. Egy olyan háborúban, amely ma még a lelkekben zajlik, ám tanulnunk kell a múlt borzalmaiból, saját történelmünkből. Nem lehetünk vakok, süketek és némák, mert ma sem csak baráti találkozókon és sörházi fórumokon hirdetik a nyílt kirekesztést, hanem egyes európai politikusok ezt sulykolják emberek millióinak fejébe.
Bő hét évtizede hasonló helyzetben voltunk. Akkor is egyre többen gondolták úgy: aki roma, az idegen, aki roma, az kevesebb, mint egy ember. Egyre többen és többen gondolták: aki roma, az kevesebbel is beéri. Kevesebb szabadsággal, rövidebb jogokkal, végül: rövidebb élettel. Szomorú kimondani, de ki kell mondani: egyre többen használják ki újra az emberi félelmet. És ki kell mondani azt is: jórészt rajtunk, politikusokon múlik, engedjük-e, hogy az egyre többek egyre többen legyenek.
Tisztelt Emlékezők!
Nem a tetteket kell megállítanunk. Mert ha tettekre kerül sor, már késő lesz. Állítsuk meg együtt a gyűlölet és a kirekesztés gondolatának a terjedését. Üzenjük meg a világ gazdasági és politikai döntéshozóinak, köztük a gyűlöletet szítóknak: Európa és a világ összes nemzeti kormányának közös felelőssége, hogy ne legyen újabb világégés.
A holokauszt meggyilkolt áldozatai nyugodjanak békében!
Teleki László beszéde Auschwitz-Birkenauban, a roma holokauszt áldozatainak augusztus 2-i emléknapján hangzott el.