„Normál számonkérési metódust (…) választani akkor, amikor az elmúlt három félév egyikében sem volt teljes egészében a felkészülés normális, az szakmailag (…) nem elfogadható” – indokolt a korábbi oktatási és kulturális miniszter, miután az oktatást felügyelő EMMI bejelentette: a tavaszi érettségi vizsgák írásbeli és szóbeli részei is „biztonsággal megtarthatók lesznek”.
„Nem a kormány hibájából, nem az ellenzék hibájából, nem a politika hibájából, hanem rajtunk kívül álló körülmények miatt”: a Covid miatt nem tudott az elmúlt három félév hagyományos, „normál” lenni - mondta az Országgyűlés MSZP-s alelnöke, a szocialisták választmányi elnöke.
Úgy folytatta: a tudás befogadásának hatásfoka a legjobb körülmények között megvalósított online oktatásnál sem éri el a hagyományos oktatás 70-75%-át, és a legfejlettebb technika sem tudja pótolni a tanár és a befogadó diák személyes kapcsolatát.
„A tanítás és a tanulás – és erre ez a szörnyű, de mégiscsak rendkívül fontos tapasztalatokat nyújtó időszak egyértelmű bizonyíték volt – (…) egy kimondottan bensőséges folyamat” – mondta.
Azt mondta: az MSZP változatlan álláspontja, hogy csak írásbeli legyen. Ez egy ponton módosulhat: „a legfontosabb az átkozott járvány idején az élet védelme. (…) Értelemszerűen a járványhelyzet minden szakmai, politikai döntést felülír”. Hozzátette: reméli, ezt elkerüljük.
Elmondta: a közoktatásban részt vevők 20-25%-a semmilyen módon nem részesült az online oktatásban, és ha még igazak is a Klebelsberg központ számai, hogy ez az arány az érettségizőknél csak 5%, az is azt jelenti: 100 érettségiző közül öt, 100 ezer közül 5 ezer nem tud rendesen fölkészülni.
„Itt egy kicsit távolabbra kell nézni” – hívta fel a figyelmet, rámutatva: az érettségi nem a munkaerőpiacra, hanem a felsőoktatásba ugródeszka.
Azt javasolta, mivel a felkészülés „bizonyítottam nem lehetett teljes és megfelelő körű”, és ha már a tavalyi kényszerhelyzetben úgy döntöttek, csak írásbeli legyen, akkor „az az évfolyam, amelyik még ugyanattól a járvány sújtott tanévet, tanéveket kellett, hogy átéljen, ugyanazt a metódusú vizsgát tegye le”. Hangsúlyozta: javaslata a diákok helyzetéből, és nem a politika szerepéből indul ki.
Az iskola épületében megtartható kiscsoportos konzultációkat, nem pejoratív értelemben, „tűzoltásnak” nevezte: „Senki ne gondolja komolyan, hogy most február közepétől április végéig be lehet azt pótolni, amit három féléven keresztül a járvány miatt kihagytak”.
Ezek nem kötelezőek, az érettségi viszont igen – mutatott rá. Kötelezővé tenni nem is lehet őket, mivel „a kormány azt nem tudta vállalni”, hogy a pedagógusokat és az érettségizőket három héttel az érettségi előttig mind a két oltási körrel beoltja.
Beszélt arról is: a fiatalokra, és a szüleikre is „elképesztő és nem várt terhet rótt lelkileg is” az online oktatás, „le a kalapot mindenki előtt, aki ezt (…) idegileg meg szakmailag bírta”; a diákok még stresszesebbek, idegesebbek, agresszívabbak.
Az ország és az oktatásügy pedig messze nem volt fölkészülve a digitális oktatásra „ahhoz képest, hogy mennyi pénz állt rendelkezésre” – emelte ki.
„Az éles helyzetben a pedagógustársadalom volt az, aki az oktatásügyet fenntartotta”, pedig nem az ő dolguk lett volna: „Ha valamiért kell oktatásirányítást csinálni egy országban, akkor ez az állam feladata”.
Az idén bevezetett Nemzeti Alaptantervről azt mondta: ehhez az MSZP még a járvány előtt alternatív javaslatokat tett, mert sűrű, nehezen emészthető és taníthatatlan; annyira elfogult, egyoldalú és annyira nem törődik a modern kihívásokkal, „hogy még a Covid előtt is alkalmatlan lett volna” megfelelő és színvonalas képzést nyújtani a magyar fiataloknak.
„Abban azért van valami szörnyűség és merevség, (…) és a helyzet valóságos tartalmának fel nem mérése, hogy már egy eleve vitatott nemzeti alaptantervet mégis akkor vezetnek be, amikor egyébként tombol a világjárvány” – emelte ki.
Az egyetemek „úgynevezett modellváltásáról” újra elmondta: „egész egyszerűen nem igaz”, hogy önmagában az színvonalemelést fog hozni, hogy alapítványi fenntartásúvá tesszük a felsőoktatási intézményt; mindenesetre maga a modellváltás a 2011 decemberben elfogadott „úgynevezett nemzeti felsőoktatási törvény”, és egy évtized felsőoktatás-politikájának éles kritikája.
„Most jönnek rá arra, hogy versenyképességben nem megfelelő a magyar felsőoktatás? Hát ki csinálta a 2011-es törvényt? (…) Hát akkor az elmúlt 10 évben mit tetszettek tenni?” – tette fel a kérdést.
Ostorozta a kormányt, hogy évekig arról beszélt, diplomásképzés helyett a szakmunkásképzés irányába kell terelni a fiatalokat, most meg azt mondja: az egyetemeké a jövő, és európai uniós forrásokból 1500 milliárd forintnyit az egyetemeknek kell adni.
„Nagyon örülök, hogy végre rájöttek! (…) Hát jó reggelt kívánok, hogy fölébredtek! Idáig miért az ellenkezőjét mondták?” – kérdezte.
Ismertette egy szegedi reprezentatív közvélemény-kutatás eredményét, melyben a válaszadók 63%-a elutasította a szegedi egyetem alapítványi fenntartásba adását.
Az egyetemek átalakításával „az állami, a közös tulajdonunkból százmilliárdnyi vagyon kerül ki” – hívta fel a figyelmet – ráadásul az alapítványi kuratórium összetételéről is maga a kuratórium dönt.
„Én (…) évtizedeken keresztül a feudalizmust kutattam és oktattam az egyetemen. (…) Ennél szebb feudális példát nem tudnék önnek mondani a XVI. századból; ott már valamivel fejlettebb volt a döntéshozatali mechanizmus” – mondta szarkasztikusan.
Kérdezték Hillert a demokrata ellenzéki szövetség programjának oktatáspolitikai részéről.
Azt mondta: olvasta és véleményezte, „ezért azt mondhatom, hogy az egymással szövetségben álló pártok oktatásügyben nem, vagy nüansznyi eltérésekkel rendelkeznek. A választási program oktatási része erősíti az együttműködést, semmint ellentéteket hoz”.
Végül megerősítette, hogy újra indul egyéni országgyűlési képviselő-jelöltként pesterzsébeti-kispesti választókerületében, ahol eddig négyszer nyert egyéni parlamenti képviselői mandátumot.