Tóth Bertalan:
A munka ünnepe és az európai Magyarország Ünnepe. S, nem csak a dátum miatt, hanem a két érték is, most különösen összefonódik a munka becsülete ésaz európai értékek tisztelete. Régi álmunk vált valóra: hazánk elfoglalhatta helyét a legfejlettebb demokráciák asztala mellett. Mert ez az ország mindig is Európa boldogabbik feléhez akart tartozni, nem pedig a félázsiai diktatúrákhoz.
Az idei május 1-je azonban más, mint a korábbiak. Május 1-je ma is a munka ünnepe, hivatalosabb nevén a munkavállalók szolidaritási napja. Ma 2020. május 1-jén pedig ez az elnevezés a legmegfelelőbb.
Azért, mert olyan időket élünk, amikor minden dolgozónak, azoknak a fiataloknak is, akik még nem léptek a munka világába szolidárisnak kell lenniük egymással. Szolidárisnak kell lennünk egymással a kizsákmányoló Orbán-kormánnyal szemben.
2020-ban a munka és a munkavállalók ünnepén Magyarországon százezrek nélkülöznek. A kieső bérek pótlására elégtelen védőhálót biztosít a kormány, ami olyan mértékű családi válságokat eredményez,
amelyek egyenes következménye a küszöbön álló nemzeti tragédia. Ez nem csak a veszélyhelyzet következménye, a nyomor már a koronavírus-járvány előtt is jelen volt. Most csupán láthatóbbá és szélesebb körűvé terebélyesedett a szükséges gazdasági és szociálpolitikai döntések elmaradása miatt.
Jól hangzó szlogen a fideszes miniszterelnöktől, hogy ha munka van, minden van. De ennek a fordítottja is igaz: ha munka nincs, akkor nincs semmi, mert a Fidesz 10 év alatt meggyengítette a szociális hálót.
Márpedig most az a helyzet, hogy rengeteg, dolgozni képes és akaró ember veszíti el a megélhetését önhibáján kívül. Nem vitatom, hogy a kormány számos intézkedése csökkenti a terheket. De a tartalékaik kimerülése után nem lesz bevétele a családnak, nem kerül étel az asztalra, nem lesz kiváltva a szükséges gyógyszer. Ha ebben a rendkívüli helyzetben a kormány nem ad rendkívüli pénzt a munkájukat vesztő tömegeknek és a bajba jutott, de még megmenthető vállalkozásoknak, akkor összeomlik a gazdaság, és emberi tragédiák sora következik be.
Mi szocialisták azt követeljük, hogy a kormány akadályozza meg a munkavállalók és családjaik anyagi ellehetetlenülését! Meg kell hosszabbítani az álláskeresési járadék időtartamát 9 hónapra, meg kell
emelni az összegét úgy, hogy az minden esetben érje el a nettó 100.000 forintot. A mostani helyzetben ezt azokra is ki kell terjeszteni, akik – akár pályakezdőként, akár külföldről hazatért dolgozóként, akár a bejelentés hiánya miatt – nem rendelkeztek az előírt biztosítási idővel, és azokra is, akik korábban kerültek az álláskeresők nyilvántartásába. Lehetővé kell tenni a 60 és 64 év közötti munkavállalók korengedményes nyugdíjba vonulását.
Javítani kell a munkavállalók és családjaik szociális helyzetén! Biztosítani kell, hogy a kiskorú gyerekek szülei közül legalább az egyikük a jövedelme megtartása mellett maradhasson otthon, amennyiben nem tudja másként megoldani a felügyeletet. Meg kell duplázni a családi pótlék mellett a GYES, a GYET és az anyasági támogatás összegét, mert az infláció leértékelte a juttatások értékét. Radikálisan meg kell emelni a minimálnyugdíjat, mert a kisnyugdíjasok sem maradhatnak védtelenek a válság idején. Háromhavi átlagos fogyasztásnak megfelelő összeget jóvá kell írni a lakossági gáz-, áram- és távhőszámlákon, mert az energiaárak tartós és jelentős csökkentése ezt bőven megengedi.
Lehetővé kell tenni a SZÉP-kártya alszámlái közötti átcsoportosítást is, hogy az azon lévő összeg élelmiszervásárlásra is felhasználható legyen. A végrehajtások felfüggesztését ki kell terjeszteni a letiltásokra is, hogy az ne veszélyeztesse az emberek létfenntartását. És be kell vezetni a hatósági árat az alapvető élelmiszerekre, a védőfelszerelésekre és tisztítószerekre, hogy senki ne nyerészkedhessen mások szorult helyzetén.
Meg kell védeni a munkavállalók egészségét, és anyagilag is el kell ismerni a veszélyhelyzet idején nyújtott teljesítményüket! Az egészségügyi szempontból kiemelten veszélyeztetett munkát végző foglalkoztatottakat – egészségügyi és szociális dolgozókat, rendőröket, ügyfélkapcsolatot lebonyolító köz- és kormánytisztviselőket, postai alkalmazottakat – el kell látni megfelelő védőfelszereléssel, és az ügyfelekkel kapcsolatba kerülőknek erre az időre dupla alapbért kell biztosítani. A szociális ágazatban foglalkoztatottak részére pedig meg kell adni az egyszeri, 500.000 forintos juttatást, ahogy az egészségügyben dolgozók már megkapták.
A munkavállalók még megmaradt munkahelyének védelme érdekében azonnali elbocsátási moratóriumot kell hirdetni a közszférában és a nagy nyereséget elérő multinacionális vállalkozásoknál. A Kis- és középvállalkozásoknál pedig szükséges, hogy az állami költségvetés vállalja át a bérek és járulékaik 80%-át, hiszen összességében olcsóbb a munkahelyeken tartani a munkavállalókat, mint elküldeni, kifizetni a végkielégítést, álláskeresési járadékot fizetni.
A Magyar Szocialista Párt számára továbbra is az emberek élete, egészsége és megélhetésének biztonsága az első. Parlamenti munkánkban minden javaslatunk szinte kizárólag arra irányul, hogy
enyhítsük a válság következményeit. Karitatív akcióink keretében saját fizetésünkből ajánlottuk fel tartós élelmiszerek és tisztítószerekvásárlására, melyet rászoruló családokhoz juttatunk el.
Megjelenítjük a szakszervezetek javaslatait az Országgyűlés előtt, és segítjük őket a munkavállalók védelme érdekében folytatott küzdelmükben.
Bízom abban, hogy együtt, közös erővel és kitartással túljutunk a válságon, csökkenthetjük a munkavállalók kiszolgáltatottságát és elnyomását.
Közös jövőnkért! Magyarországért!
Komjáthi Imre:
Sajnos ebben az évben sincs, mit ünnepelnünk május 1-jén. Egy olyan párt van hatalmon, amely miközben munkaalapú társadalomról beszél, közben lábbal tiporja a munkavállalók jogait, a szakszervezetek jogait, és semmibe veszi azokat az embereket, akik ezt az országot építik, akik ezt az országot működtetik és akik ezért az országért dolgoznak. Szomorú május 1-je ez.
Egy olyan politikai párt van hatalmon, amely eltűri, hogy adókedvezményekkel és kormánytámogatásokkal vastagon kitömött multinacionális cégek, semmibe vegyék a magyar törvényeket, semmibe vegyék a munkavállalók és szakszervezetek jogait.
Egy olyan párt van hatalmon, amely rabszolgatörvényeket alkot, amely gátolja a közszolgálati dolgozók és a pedagógusok sztrájkját.
Olyan politikai párt van hatalmon, amely miközben munkaalapú társadalomról beszél, nem menti meg a magyar munkahelyeket és nem menti meg a magyar dolgozókat egy ilyen súlyos helyzetben, mint ami most van.
Ezért mindenki számára egyértelművé kell tennünk, hogy nincs két Fidesz. Ezek ugyanazok.
Ugyanazok, akik a járvány előtt azt mondták, hogy 47 ezer forintból meg lehet élni.
Ugyanazok, akik azt mondták, hogy minden ember annyit ér, amennyije van.
Ugyanazok, akik azt mondták, hogy a magyar munkavállaló lusta és nagyigényű.
És most a járvány idején sem gondolnak ránk másképp. A Magyar Kormánynak és a Fidesznek, minden politikai és törvényes eszköze meg van arra, hogy megmentse a magyar dolgozókat. Meg van hozzá a felhatalmazás, meg van hozzá az anyagi forrás, most már tenni kellene.
Az idei május 1-jén nincs mit ünnepelni. Nincs mit ünnepelni a munkavállalóknak, azoknak akikelvesztették a munkájukat, azoknak a családoknak akik máról holnapra fognak élni, mert nincsenek tartalékaik.
Ezért, a mostani május 1-jének, a mai május 1-jének az a legfőbb üzenete, hogy ez a munka ünnepe, a munkavállalók ünnepe. Mi nem akarunk mást, csak azt, hogy munkájuk legyen a munkájukat elvesztőknek és tisztességes fizetése azoknak, akik még dolgoznak. És még egy nagyon fontos üzenet van.
Szövetségbe kell lépnie a szakszervezeteknek, a politikai pártoknak és a munkavállalóknak azért, hogy megvédjék még maradék jogaikat és tisztességes bért harcolhassanak ki maguknak.
Az idei május 1-je üzenete is az, hogy egységben az erő. 133 évvel ezelőtt is ez volt az üzenet, ezért mentek utcára és adták vérüket a munkavállalók, hogy a jogokat kiharcolják. Ne engedjük, hogy ezeket a jogokat elvegyék és lábbal tiporják. Tehát egységben az erő! Be a szakszervezetekbe és szövetségre kell lépni a pártoknak, a szakszervezeteknek és a munkavállalóknak.
Éppen 130 éve annak, hogy 1890. május elsején az Egyesült Államokban és több más országban megtartották a munka ünnepét. Néhány évvel korábban éppen ezen a napon indult a chicagoi munkások sztrájkja, melyben 350 ezer ember követelte a nyolcórás munkanap bevezetését.
Bár a tüntetésen többen életület vesztették, üzenetük ma is él. A kormányzat, a nagyvállalatok, a munkaadók még ma is csak az erőből értenek. Mi, munkavállalók, bérből és fizetésből élők ma is csak magunkra számíthatunk.
A szakszervezetek és politikai szövetségeseik, a baloldali pártok jelentik azt az erőt, amit együtt fel tudunk mutatni ebben az egyenlőtlen küzdelemben. Ma is nap mint nap tapasztaljuk, hogy alacsonyabbak a bérek, rosszabbak a körülmények azokon a munkahelyeken, ahol nincs szakszervezet.
Tiltakozunk továbbra is minden erőnkkel a rabszolgatörvény és a munkavállaókat kiszolgáltató intézkedések ellen. Megteszünk mindent azért, hogy magyar ember ne kerüljön még nehezebb helyzetbe a munkahelyén. De csak akkor tudunk kiállni jogainkért, ha érdekeinket erős szervezetek képviselik.
A válság idején különösen erősnek kell lennünk. Egyre többen veszítik el munkahelyüket a járvány miatt, egyre többen maradnak megélhetés nélkül. Mások megalázóan kevés pénzért dolgoznak egyre többet, egyre nehezebb körülmények között.
Nekünk nem az a fontos, hogy egy nagyvállalat mekkora profitot veszít, hanem azok, akik mindent elveszítettek a járvány miatt. A válság magyar családok ezreit fosztotta meg a munkahelyétől, a megélhetésétől és lassan az egészségétől is.
Pontosan tudjuk, hogy mire van szükség. Nem akarunk mást, mint munkát az állásukat elvesztőknek, és tisztességes fizetést a keményen dolgozóknak. Ez a munka ünnepének a valódi üzenete. Ami ugyanúgy érvényes ma is, mint 130 évvel ezelőtt.
Kunhalmi Ágnes:
Május 1-je, nem csak a munka ünnepe miatt fontos nekünk baloldali embereknek, hiszen Magyarország 16 évvel ezelőtt 2004. május 1-jén csatlakozott az Európai Unióhoz is.
Nagy jelentőségű, történelmi változás volt ez a magyar társadalom életében. A magyarok nagy lehetőséget kaptak arra, hogy az európai demokratikus államok közösségének teljes jogú tagjává válljanak.
Az Európai Unió rendkívűl jelentős összegű pénzt biztosított Magyarország számára annak érdekében, hogy meggyorsuljon a fellzárkózás, a legfejlettebb államokhoz.
Ugyanakkor a 2010-ben létrejött nemzeti együttműködés rendszere, azonban nem igazán élt ezekkel e lehetőségekkel. Az uniós források túlnyomó részét a fideszes érdekkörökbe tartozó, új nemzeti burzsoázia feltőkésítésére, az új oligarchia létrehozására és ezzel összefüggésben presztizs beruházásokra fordította. Ugyanakkor politikája szembe került az európai demokratikus normákkal is, azt a célt szolgálva, hogy ne legyenek korlátok a fidesz gazdasági és hatalmi törekvéseivel szemben.
Ezért a köztársaságpárti ellenzék azért küzd, hogy az uniós forrásokat, az ország egészének fejlesztésére fordítsák, hogy abból mindenki részesüljön, ne csak a kiváltságosok.
Valamint azért, hogy helyreállítsa, az európai demokratikus értékeket.
Az MSZP egyben azt is szükségesnek tartja, hogy az Európai Unió valósítsa meg a szociális európát, mely radikálisan csökkenti a társadalmi különbségeket és minden európai polgár számára egyenlő esélyeket biztosít, ily módon változtassa Európát a szociális demokrácia kontinensévé.
