Az egyik kis lurkó vigyorogva árulta el most , hogy húsvétkor leste, hova dugjuk a nyuszi tojást, ezért tudott sokat összegyűjteni. Mindezt huncut mosollyal az arcán adta elő. Sokan kérdezik, még a barátaink közül is, miért csináljuk, immár több mint öt éve az ételosztást, saját zsebből. Többek között a hálás gyermekekért, az örömtől sugárzó arcukért, az ilyen ölelésekért. Jó érzés, hogy egy csipetnyit segíthetünk. Jó szívvel tesszük, amit tisztességünk, emberségünk diktál.
A sorban állók között már sok az ismerős arc, szinte "családtagként " vártak bennünket. Tudjuk, jó lenne, ha minden vasárnap ott lehetnénk a Petőfi téren, és meleg étellel várhatnánk nehéz sorsú embertársainkat. Saját tehetségünkről erre futja. Talán még itt Debrecenben is megérjük, hogy lesznek olyan szervezetek, akikkel együttműködve minden hétvégén egy kis emberséget vihetünk a napi gondokkal küszködők életébe.
Budácsik Lajos
