mszp.hu | Belföld, Külföld
2019. augusztus 07. 19:48

Továbbra sem ratifikálja a kormány a nők elleni erőszak megelőzéséről szóló Isztambuli Egyezményt

Továbbra sem ratifikálja a kormány a nők elleni erőszak megelőzéséről szóló  Isztambuli Egyezményt
A hazai közéletet figyelemmel kísérők pontosan tudják, hogy vannak dolgok, amik sosem változnak. Ezek közé tartozik a kormánypártok esélyegyenlőséghez, valamint a társadalom peremére szorultakhoz fűződő viszonya is.
Az Európa Tanács Isztambuli Egyezmény néven ismert nemzetközi megállapodás keretében rögzítette a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzésének és felszámolásának legfontosabb elemeit. A magyar kormány 2014-ben aláírta ugyan az egyezményt, annak ratifikálására, magyar jogrendbe illesztésére azonban mégsem hajlandó. 
 
Dr. Gurmai Zita, az MSZP országgyűlési képviselőjének Varga Judit igazságügyi miniszterhez intézett kérdése azonban nem hagyja feledésbe merülni az ügyet. A minisztérium azonban csökönyösen ragaszkodik a kormányzati mantrához. „A családon belüli erőszakkal szembeni fellépés és az áldozatok védelme érdekében az elmúlt években Magyarország Kormánya – ahogyan azt Miniszter Asszony a meghallgatáson is elmondta - minden szükséges jogi szabályozást megteremtett, biztosította továbbá a segítségnyújtáshoz szükséges anyagi eszközöket és támogatásokat is.” Csak éppen annyit nem tett hozzá, hogy lehet oszolni emberek, nincs itt semmi látnivaló.
 
A valóság ezzel szemben jóval súlyosabb problémákat takar. Egyrészt a nemzetközi közösség előtt hiteltelenít egy kormányt, ha aláír ugyan egy egyezményt, azt azonban öt elteltével sem kívánja ratifikálni. Joggal vetődhet fel a kérdés hasonló esetekben, hogy a Magyarország által nyújtott támogatásának lesz-e bármi jelentősége a jövőben.
 
Másrészt nem lehet eléggé hangsúlyozni az ügy érdemi részét. A fejlett világ országai közül olyan államok ratifikálták már az egyezményt, mint Franciaország, Spanyolország, Portugália, Svédország, Dánia, vagy éppen a szomszédos Ausztria. Ezekben az országokban ugyanis nem tagadják, hanem nyilvánvalóan sokkal komolyabban veszik a probléma elleni küzdelmet, mint hazánkban. 
 
Holott a nők elleni és a családon belüli erőszak itthon is legalább annyira valós, mint az említett országokban. Magyarországon az európai országokhoz hasonlóan a felnőtt nők fele megtapasztalta a szexuális zaklatás valamilyen formáját; a 15 éven felüli nők pedig egyötöde, azaz közel 1 millió nő válik élete során a nők elleni fizikai és/vagy szexuális erőszak valamely formájának áldozatává. A családon belüli erőszak legalább hetente egy nő életét követeli. Magyarországon a nők átlagosan 5 verést szenvednek el, mielőtt segítséghez fordulnak. 
 
A probléma kezelésében a magyar államnak is bőven akad tennivalója. Az egyezmény ratifikálását akadályozza, hogy a kormány a mai napig nem teremtette meg annak jogi feltételeit: öt év sem volt elegendő, hogy a Büntető Törvénykönyv módosításáról gondoskodjon. Pedig ha annyi energiát fordítanának a magyar nők védelmére, mint a vak komondoros polgármester ügyének bagatellizálására, akkor már hazánkban sem lenne akadálya az isztanbuli egyezmény ratifikálásának.  Nem várhatunk persze mást attól a párttól, melynek képviselőjét nem azért érte elmarasztalás, mert a nők önmegvalósítását három-négy gyermek szülését követően tartja elfogadhatónak, hanem mert egy őszinte pillanatában elismerte, hogy igényes újságírókat nem a konzervatív, jobboldali sajtóban, hanem a másik oldalon talál. Persze az említett kormánypárti honatya szerint a családon belüli erőszak problémája eleve fel sem vetődne, ha a magyar szülők nemcsak egy-két, hanem négy-öt gyermeket vállalnának.
 
Ezzel együtt is különösen elkeserítő, hogy hiába lett női igazságügyi minisztere az országnak Varga Judit személyében, a kormány tenni akarása jottányit sem változott a nők elleni erőszak megfékezése kapcsán. 
 

Kapcsolódó párttagok