A fővárost „folyamatosan zavarta” eddig is az, hogy a kormány gátolja a vízműdíjak emelését, azért csak most döntött a városvezetés a pereskedés mellet, mert mára elfogytak a lehetőségek az egyeztetésre a kormánnyal. „Amikor azt látjuk, hogy annyira reménytelen a helyzet és olyan mocsárba süllyed a magyar vízügy, amiből valahogy ki kell, hogy rángassuk” – fogalmazott az MSZP-s, városüzemeltetésért felelős főpolgármester-helyettes. Tüttő Kata hozzátette, nyáron kifejezetten fájó, amikor egy csőtörés miatt nincs víz egy háztartásban.
Az MSZP alelnöke kiemelte, nem a lakossági vízdíjak emelése a főváros célja a most indított perrel, hiszen jelen helyzetben az az igazságos, ha egy alap vízszolgáltatás mindenkinek jár. Azt nevezte igazságtalannak, hogy azért kellene elvenni pénzt közszolgáltatásoktól, idősek otthonától, színházaktól, közvilágítástól vagy közlekedéstől, hogy – az egyébként legnagyobb fogyasztók – a gyógyszergyárak, hotelek, benzinkutak, értelmetlen módon, olcsón kaphassák a vizet. „A magyar kormánynak csak be kéne tartania a maga által alkotott törvényt” – emelte ki. A kormány pedig annak idején úgy hozta meg a törvényt, hogy a profitot termelő gazdasági szereplőknek a vízdíja fedezze az előállítás költségeit. Ez pedig logikus is lenne, hiszen, ha alapvetően veszteségesen működne a rendszer, akkor annak nagyon hamar meglenne a következménye.
Az államtitkárság megerősítése nyomán várhatóan egységesítésre készül a kormány a lakossági díjaknál és a gazdasági szereplők esetében. Tüttő Kata igazságosnak nevezte, hogy a lakosság körében mindenhol egy bizonyos mennyiségű alapszolgáltatáshoz hozzájusson mindenki, megfizethető, egységes áron. Felhívta a figyelmet azonban arra, hogy minden helyen különböző árba kerül a víz kitermelése, hiszen van, ahol tisztítás nélkül felhasználható a víz és könnyű kinyerni és van, ahol ennek az ellenkezője a helyzet. Logikátlan, hogy például azon akkumulátorgyáraknál, ahol nincs kiépítve rendszer és drága lenne azt megvalósítani, ott ugyanannyit kell fizetniük a vízért, mint egy budapesti trafikban.
Az MSZP alelnöke szerint a kormány célja az lehet, hogy a fejlesztéseket magához vonja. Ez volt a cél a Lázár-féle, végül elbukott beruházási törvénynél is. A kormányzat így tulajdonképpen ő maga akar dönteni arról is, hogy egy adott lakótelep adott vízvezetékrendszere mikor szorul felújításra. Tüttő Kata abszurdnak nevezte, hogy a Karmelita kolostorból akarja a kormány meghozni a legapróbb beruházási döntéseket is.
„Budapesten kétmillió ember vízellátása a tét” – szögezte le, ezért is minden energiáját arra fogja fókuszálni, hogy az egyre sürgetőbb felújításokat valahogy meg tudják oldani, mondta el a szocialista alelnök. A magyar kormány és a főváros között egy szövetségnek kellene lennie, hogy a vízellátás ne legyen a problémák listáján, azonban ez mára szinte teljesen ellehetetlenedett, hiszen a kormány nem hajlandó semmilyen tárgyalásra a fővárossal.
A helyzet súlyosságát azzal szemléltette, miszerint éppen a napokban adott át a Fővárosi Vízművek két kilométernyi vízvezetéket, mely, ha nem lett volna azonnal megjavítva, akkor a fél rakpartot, a Magyar Tudományos Akadémiát is lerombolta volna az eltört főnyomó miatt. Mivel a vízdíjból nincs pénz az ilyen volumenű javításokra, a vízművek így az eladott székházának az árát használta fel a felújításhoz.
A nyári nagyobb vízfogyasztás miatt a vezetékeken is nagyobb a nyomás, így azok könnyebben törnek is el. Vannak olyan napok, amikor egyszerre annyi helyen törnek el a csövek, hogy a szakemberek nem tudnak egyszerre szerelni, ez pedig csak úgy orvosolható, ha elkezdődnek a csövek felújítási munkálatai.
Tüttő Kata szerint 30 év alatt lehetne kicserélni a teljes Budapesti vízcsőrendszert. Budapesten nagyjából 100 kilométernyi vezetéket lehetne egyszerre, egyidőben felújítani, azonban évi 80 kilométernyi csőcsere lehetne reális, hiszen ehhez kapcsolódik útfelújítás és további közművek felújítása is. A vízcsövek modernizálása pedig kilométerenként nagyjából 1 milliárd forintba kerül, így ez évi 80 milliárd forintot jelentene. Ezt az összeget pedig nem lehet az árak emelésével előteremteni. „Egészséges arányra” van szükség a fogyasztók, a piaci szereplők és a közpénz között. Egy jelenleg is zajló 20 milliárdos ivóvíz-javító beruházást az EU fizeti, azonban a meglévő vezetékek cseréje nem az unió dolga, így nem lehet és nem is szabad rájuk várni ezzel.
