2011. december 09. 09:07

Ugrás a sötétbe

Az egyre mélyülő válsággal küszködő egészségügy újabb megpróbáltatással néz szembe. Az államosítás előtt álló megyei és fővárosi kórházakat a szaktárca szinte teljesíthetetlen mértékű adatszolgáltatásra kényszeríti. Rohamtempóban leltároznak, elvonva vezetőik figyelmét a betegellátás szervezésétől. A múlt héten például azt tudakolták tőlük, van-e központi műtőjük, terveznek-e ilyet, van-e igényük épület felújításra, tervezik-e sürgősségi részleg létrehozását. Valójában azt szeretnék megtudni, melyik városi kórházat szüntethetnék meg, feladatait a megyei intézményekbe átcsoportosítva.

Pluszpénz ugyanis nem kerül a rendszerbe, sőt a jövő évi költségvetés összességében az ideinél kevesebb egészségügyi kiadással számol. Az egészségügyi dolgozók keresetének vásárlóereje idén 10 százalékkal csökkent. Egyre többen csomagolnak, hogy külföldön boldoguljanak. Közben teljes a káosz, az orvosok bizonytalanok: nem tudják, hogy jövőre hogyan változik a beutalási rend, betegeik milyen feltételekkel és milyen intézményeket kereshetnek fel.

Az államtitkár ”országjárásán” kincstári optimizmussal ismétel közhelyeket, miközben az átalakítás lényegi részletkérdéseit sem a nyilvánosság, sem a szakma nem ismerheti meg. Brüsszelből üzenget: tudja, hogy milyen súlyos a munkaerőhelyzet és az Európai Unióban keresi a béremelés forrását. Ott, ahol erre nem adnak pénzt.

A miniszterelnök pedig csak annyit ért mindebből, hogy az egészségügyet saját lábára kell állítani.  Talán Münchausen báróra gondolt, aki a saját hajánál fogva húzta ki magát és lovát a mocsárból? Nem jut eszébe, hogy a szlovák orvosok végül eredményt hozó sztrájkmozgalma itthon is ”fertőzhet”?  Vagy majd mi is rendkívüli állapotot hirdetünk? S a kormány alkalmazza, az oszd meg és uralkodj elvét, amely a napokban a szakszervezeteknél is ”bevált”?

Az MSZP úgy látja: tévúton jár a kormány egészségpolitikája. A Fidesz-KDNP-kormány az arra felkészületlen központi közigazgatás fenntartásába adja a magyar szakellátást, s ezzel visszatér az egészségügyben az államszocializmus, amelyet 1989-ben közmegegyezéssel lebontottunk, mert rossz hatásfokkal működött és a beteg emberek elégedetlenek voltak vele. Úgy állunk át az állami egészségügyi modellre, hogy ezt a kormány nem bocsátotta társadalmi vitára. A járulékok adóvá válásával végképp leépítik a társadalombiztosítást, hiszen az adókötelezettség teljesítésével az állampolgár nem szerez jogosultságot ellátásra.

Ezekről a kérdésekről kellene őszintén beszélni, s nem indokolatlan többlet adminisztrációval zaklatni a pénzszűkében levő kórházakat.

Kökény Mihály,
az MSZP Egészségpolitikai Tanácsadó Testületének elnöke