Az elmúlt évek alatt azt láttuk, hogy egyre többen állnak a sorban. Szomorú látni,a kisgyermekes anyákat, a munkanélkülieket, az ESZOSZ károsultakat, a hajléktalanokat. Emberi sorsok, emberi tragédiák, tönkrement életek. Segítségre többségük a hivatalos állami szervek részéről nem számíthatnak, egyik napról, a másikra élnek. Esélyük sincs a jobb, emberi életre.
Tudjuk, nem segíthetünk mindenkinek, tisztában vagyunk azzal, csak egy csepp a tengerben amit mi teszünk, ettől a szegénység sajnos nem szűnik meg. De jó szívvel, szeretettel, emberséggel tesszük azt, ami tőlünk telik. Egyikőnk sem volt, nem is az, és nem is lesz tehetős ember. De örülünk, hogy mi még tudunk segíteni, s nem nekünk van szükség a támogatásra.A költségekhez mindenki annyival járul hozzá, amennyit a család kasszája megenged.Így volt ez most is, az ebédre egyetlen forint közpénzt sem költöttünk, a költségeket a párt aktivistái, illetve a civil támogatók biztosították.
Tudjuk, halljuk, olvassuk, hogy Magyarország jobban teljesít, a magyar reformok működnek. Valószínűleg azok, akik ezeket a jól hangzó, üres szlogeneket gyártották-jó pénzért-még sohasem találkoztak nyomorban, embertelen körülmények között élő magyar emberekkel. Talán, ha csak egyszer segítenének nekünk, vagy azoknak a szervezeteknek akik teszik a dolgukat, s látnák, hogyan is élnek ma 2016-ban az embertársaink, akkor elgondolkodnának azon, vajon mi is az értéke ma hazánkban az emberi életnek.
Nehéz száraz szemmel egy ilyen ételosztás után hazamenni, s leülni a vasárnapi ebédhez. Így vagyunk ezzel akkor is, ha tudjuk, hogy mi legalább megpróbálunk segíteni.Szomorú látni a tönkrement életeket, a kilátástalan helyzetben tengődőket.Jó lenne többet tenni, jó lenne, ha a mindenkori hatalom legalább annyi támogatást biztosítana az önkormányzatoknak, hogy a rászorulók számára, a hét minden napján legalább egyszer meleg ételt tudjanak biztosítani. Hétvégén, több napos ünnepeken ma Debrecenben sincs szociális ebédeltetés, a hivatal zárva. Egy a baj, hogy az emberek, hétvégén is éhesek, szeretnének ételhez jutni. Erre ma a szociális ellátórendszer, valamilyen megmagyarázhatatlan okból képtelen.
Ma, itt Debrecenben mintegy 150 nehéz sorsú ember számára jutott a töltött káposztából. Aki repetázni akart, megtehette. Senki sem ment el úgy, hogy nem lakott jól, sokan jöttek ételhordóval, hiszen kellett az ebéd az otthonmaradók számára is. Örülünk, hogy egy picinykét, de segíthettünk.
Tisztelettel
a szervezők nevében
