Beszéljünk végre világosan! Lássuk tisztán, miről is vitatkozunk az MSZP-ben! Valójában két dologról van szó. Az egyik az MSZP modernizációja a másik az MSZP politikai stratégiája, szövetségi politikája.
Újra és újra elmondom: a modernizáció elsősorban munka kérdése. A Magyar Szocialista Párt 2006-2009 között óriási szavazatveszteséget szenvedett el. Régiek és újak keményen dolgoztak azon, hogy a 2010-es választásokon a párt egyáltalán megmaradhasson. Most, 2011-ben az MSZP egyértelműen a legnagyobb ellenzéki párt és támogatottsága az elmúlt egy évben szerényen, de határozottan nőtt. Sem ezt, sem a baloldal legerősebb pártjának pozícióját nem tudták elvenni tőlünk. Aki dolgozott érte, tudja, milyen pokolian nehéz volt ezt elérni. A hivatásos politikusok köszönettel tartoznak azoknak az aktivistáknak, párttagoknak, akik szabadidejükben dolgoznak a baloldalért, mert ma is lelkesek, mert a baloldal, az MSZP fontos nekik.
Az MSZP stabilizálását és támogatottságának növekedését ezért én az egész közösségünk eredményének tekintem.
Most újabb szakaszhoz érkeztünk: elkezdődött a párt alapelveinek modernizálása, a huszonegyedik századi baloldaliság irányainak megfogalmazása. Elindult a szakpolitikai programok készítése: ebből a munkából nő majd ki a választási programunk. Hogy amikor a választásokhoz érünk, mindenki lássa és tudja: mi nem árulunk zsákbamacskát, és nem puffogtatunk üres lózungokat. A modernizáció sikere nem azon múlik, hányszor írja le valaki, hogy ő a jövő, a többiek meg a múlt, vagy, hogy hányszor mondja ki a szót: megújítás. Hanem azon, hogy mit tesz a közösségben a közös jövőnkért. A jövőbeli siker pedig azon múlik, hogyan tudjuk a rendelkezésre álló szűkös erőforrásokat a közösség egésze érdekében használni. A modernizáció nem újabb és újabb ötletekből áll, hanem szisztematikus és kemény munkából, melynek eredménye csak nagyon lassan látszik meg.
Az MSZP-nek modern baloldali politikát kell kínálnia, ezzel tudunk visszaszerezni egymillió szavazót. Ezzel párhuzamos feladat a szövetségépítés, de a kettőt nem szabad összekeverni. Egy erős és modern demokratikus baloldali párt minden demokratikus erő természetes szövetségese. Abban azonban nem hiszek, hogy az MSZP-ből "a népek olvasztótégelyét" kellene létrehoznunk, de hazafias népfrontot sem alakítunk. Többet mondok: potenciális szövetségeseink se akarnak beolvadni. Sőt, elijesztjük őket, ha azt látják, el akarjuk venni önállóságukat. Elsőször lássuk, mi lesz a választójogi törvénnyel, s az milyen keretet szab a kormánnyal szembeni erők együttműködésének! Aztán jöhetnek majd a részletek! Az ugyanis senki számára nem kérdéses, hogy a köztársaság helyreállításához, azaz az alapvető emberi és szociális jogokat biztosító alkotmány megteremtéséhez parlamenti kétharmadra, az ország ismételt talpra állításához pedig stabil, program alapú szövetségre van szükség. Ehhez pedig széleskörű összefogásra!
Most azonban a legalapvetőbb ügynek azt tartom, hogy kimondjuk: mindahányan és minél többen az MSZP-ben akarunk politizálni. Pártelnökként kötelességem a közösségünkhöz tartozó értékes embereket egyben tartani és védeni a párt becsületét. Ezért felelősséggel tartozom a párt minden egyes tagjának. Ám azt sem engedhetem meg, hogy a párton belül tovább fokozódjon a feszültség, mert akkor elkezdődik az árokásás és a személyeskedés. Ennek elejét veszem, mert számomra elfogadhatatlan.
Ez volt a célom, amikor azt javasoltam a választmány ülésén, hogy június 18-án tartsunk kongresszust és ott beszéljünk a lényegről: milyen pártot akarunk, és ki akar ennek a pártnak a tagja lenni? Erről kell mindenkinek világosan beszélnie! Javaslatomra az országos elnökség egyhangú szavazás nyomán összehívta a kongresszust, az Alapszabályunk által előírt módon. Ez a legfőbb döntéshozó testülete a pártnak jogosult dönteni a leglényegesebb kérdésekben. Demokratikusan, nyílt és őszinte vita után.
Ez a döntés pedig - az Alapszabályunk értelmében - a párt minden tagjára és testületére nézve kötelező lesz. Mikor az alapkérdések tisztázásán túljutottunk, megtartjuk a pártszavazást a Demokratikus Koalíció által felvetett kérdésekről, majd ősszel az alapszabály módosításával foglalkozó kongresszust. Ilyenformán mindenki megkapja a lehetőséget véleménye kifejtésére és arra is, hogy álláspontjának valós támogatottságát megmérhesse. A folyamat végén senkiben sem marad majd kétség annak kapcsán, merre akar menni a Magyar Szocialista Párt.
Addig is arra szólítok fel mindenkit, hogy ne feledje: demokratikus vitára szükség van, de a rombolásra, az önsorsrontásra nincs, annak véget kell vetni, mert Magyarországnak erős, hiteles és kormányzóképes MSZP-re van szüksége.
