Úgy tűnt, hogy a tengernyi áldozat és a mérhetetlen pusztítás emléke a történelem fekete lapjaira száműzi a diktátorokat és a gyilkos eszméket.
Úgy tűnt, hogy a szabadság és a humanizmus értékei örök időkre győzelmet arattak a fasizmus és a kirekesztés, a félelem és a terror felett.
Nem így történt!
Jól tudjuk, 1945 áprilisa megszabadulást jelentett a diktatúrától és a kegyetlen terrortól, de sajnos csak lélegzetvételnyi szabadságot hozott a magyarság számára. Alig néhány évvel később Magyarország bíztató és szép reményű demokratikus kibontakozását egy újabb totális diktatúra akadályozta meg, ezúttal hosszú évtizedekre.
Ma pedig, a húsz éve szabad és demokratikus Magyarországon, ismét fellángol a gyűlölet. Ismét itt vannak azok, akik az egykori gyilkosokkal vállalnak szellemi rokonságot. Ismét itt vannak azok, akik félelmet keltenek és feltépik a régi sebeket.
Ezért nem csak az emlékezés miatt vagyunk ma itt! Nem csak azért, hogy fejet hajtsunk az áldozatok előtt! Hanem azért is, hogy emlékükbe kapaszkodva nemet mondjunk a gyűlöletre és a félelemre. Nemet mondjunk minden diktatórikus törekvésre, nemet mondjunk a hatalmi visszaélésekre és nemet a megbélyegzésre.
Múltunk arra int, hogy bátran és következetesen vállaljuk a harcot minden antidemokratikus gondolat és törekvés ellen. Ahogy az egykori gyilkosoknak nem volt bocsánat, úgy mai eszmetársaiknak sincs.
A magyar demokratikus többségnek nyíltan és ellentmondást nem tűrően ki kell mondania: nem engedi, hogy Magyarország letérjen a szabadság és a haladás útjáról.
Kis országként, nagy nemzetként, számunkra nincs más út, mint az európai Magyarország útja.
Egység, béke és haladás! Ez Európa üzenete. Szimbolikus, hogy 61 évvel ezelőtt ezen a napon fogalmazódott meg az egységes Európa gondolata.
Európa országai megértették a közös múlt tragikus üzenetét. Megértették, hogy a szembenállás helyett az együttműködés vezet eredményre.
Az évszázadokig megosztó ellentétek feloldódtak a közös érdekeken alapuló megegyezésben. Európára e nagy megegyezést követően a tartós béke, és a fejlődés időszaka köszöntött.
Akkor a II. Világháborút követő újjáépítés tette szükségessé azt, hogy megszülessék a közös Európa nagy víziója és az a bátorság, amely ezt a nagyszerű gondolatot sikerre vihette.
Ma a gazdasági válság pusztítása után ismét szükség van arra, hogy kiálljunk az európaiság eszméje mellett. Rövid távú érdekek helyett hosszú távú gondolkodás és bátorság kell ahhoz, hogy ezt a víziót képviselni tudjuk, mert így tudunk megálljt parancsolni a populizmusnak és a szélsőségeseknek.
Hiszen ma azzal kell szembesülnünk, hogy a háború előtti Magyarország nacionalizmusa és elzárkózása kormányprogrammá vált. Azzal kell szembesülnünk, hogy a megosztást, a bűnbakképzést és a kirekesztést ismét a napi politika eszközeként kezeli a kormány.
De éppen Európa ad számunkra példát: egy megosztott és szétszakított társadalomnak nincs esélye a felemelkedésre. A kibontakozás és a felemelkedés csak az igazságosság és a szolidaritás, a szabadság és a demokrácia alapjain jöhet létre.
Ezért ránk, baloldaliakra vár a feladat, hogy egy gyűlölködő, szegény és reményvesztett Magyarország lázálmával szemben megteremtsük a modern és fejlődő, másokat elfogadó és befogadó Magyarországot.
Ma a mi bátorságunkra és közös akartunkra van szükség ahhoz, hogy szembe szálljunk a kirekesztéssel, a gyűlöletbeszéddel és az ordas eszmékkel. Nekünk demokratáknak kell elhoznunk a társadalmi békét, a demokráciát, és a jogállam rendjét.
A mi dolgunk most az, hogy szövetségre lépjünk mindenkivel, aki elutasítja az arrogáns és antidemokratikus politikát. Az a dolgunk, hogy megállapodást kössünk és megfogadjuk, hogy Magyarország nem lesz ismét a félelem, a kiszolgáltatottság hazája.
Ma, ezeknek a fáklyáknak a fényénél, a Dunába lőtt ezrek emlékművénél kell ismét megfogadnunk, hogy megküzdünk szabadságunk ellenségeivel, a populistákkal, a rasszistákkal és a fasisztákkal. Egy igazságos, toleráns és békés Magyarországért!
