Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése jövő heti plenáris ülésén várhatóan elfogadja A nők ellenierőszakról szóló Isztambuli Egyezmény: eredmények és kihívások címet viselő jelentésemet.A jelentés kitér arra, hogy a nők elleni erőszak az emberi jogok megsértése mellett a nők és férfiakközötti mélyen gyökerező egyenlőtlenség megnyilvánulása.
A probléma megoldásához elengedhetetlenek az erős jogalkotási és politikai intézkedések. A 2014-ben hatályba lépett Európa Tanács a nőkkel szembeni erőszak megelőzéséről és leküzdéséről és a családon belüli erőszakrólszóló egyezménye a legfejlettebb és legátfogóbb nemzetközi jogi eszköz ezen a területen.
Az Egyezményt az Európa Tanács 34 tagállama ratifikálta és 11 másik európai uniós tagállam is aláírta. A jelentés kiemeli az Egyezmény pozitív hatását, hiszen az felhívja a figyelmet a nők ellenierőszakkal szembeni küzdelem szükségességére és megköveteli, hogy a részes államok magasjogalkotási és politikai normákat vezessenek be.
Számos kihívás azonban jelenleg késlelteti azegyezményhez való további csatlakozásokat, vagy akadályozza annak végrehajtását.Magyarország ugyan 2014. március 14-én írta alá az Egyezményt, de az Országgyűlés többalkalommal is elutasította a ratifikálását szorgalmazó indítványok tárgysorozatba vételét.
Völner Pál államtitkár úr egy írásbeli kérdésre adott válaszából kiderül, hogy „az Isztambuli Egyezmény tartalmát nagyon fontosnak tartjuk, ahhoz azonban, hogy valamely megállapodást magunkra nézve kötelezőnek ismerjünk el, fel kell mérni a belső jogi környezetet annak érdekében,hogy ne legyen jogrendszerünkben olyan szabályozási elem, mely a nemzetközi egyezménnyel ellentétes.
Az Egyezmény ratifikációja összkormányzati együttműködést tett szükségessé, folyamatosan vizsgálni kellett a ratifikációhoz szükséges jogalkotási és egyéb kormányzatiintézkedések megtételének szükségességét, valamint fel kellett mérni a szükséges költségvetésiforrásokat is.”Völner Pál államtitkár úr válasza után néhány nappal Németh Szilárd alelnök úr sajnos aztnyilatkozza, hogy „amíg Fidesz-többségű parlament van, addig az Isztambuli Egyezmény nem fogátmenni”.
Indoka szerinte az egyezmény nem alkalmas a zaklatók kordában tartására, ráadásulegyenesen „támadja a hagyományos családmodellt” és törvénybe próbálja iktatni a „genderfilozófiát”. Amint látszik az Isztambuli Egyezmény ratifikálásával kapcsolatban számos tévhit és félre magyarázás látott napvilágot.
Ezeket a szakmai szervezetek több alkalommal tételesen cáfoltakés hívták fel a figyelmet az Egyezmény fontosságára, de úgy tűnik nem mindig jártak sikerrel.
Tekintettelafentiekrekérdezemminiszterelnökurat, hogy
- 1. Mi a kormány álláspontja a ratifikálás ügyében?
- 2. Völner Pál államtitkár pozitív, támogató válaszát, vagy Németh Szilárd elutasító válaszát kellalapulvennünk?
- 3. Hogy áll az államtitkár által kiemelt "összkormányzati együttműködés", ami az Egyezmény ratifikációjához szükséges?
- 4. Hogy áll szükséges költségvetési források felmérése?
Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése előtt fekvő jelentés ismételten alkalmat teremt az Egyezményről, annak ratifikálásáról szóló szakmai egyeztetésre és a párbeszédre, a tévhitek és félremagyarázások eloszlatására.
Kérem miniszterelnök urat és a kormányt, hogy oszlassa el az Egyezménnyel kapcsolatos tévhiteket, félremagyarázásokat és fontolja meg annak benyújtását az Országgyűlésnek a ratifikáció elindítása céljából.
