Elég sokat írtam, de úgy döntöttem, hogy nem azt mondom el nektek, ami a fejemben összeállt, hanem azt, ami ebben a pillanatban fogant meg, amit érzek. Amit ez az egész tér, amit ez a terem ad nekem. Egy mondatban azt tudom nektek mondani, hogy nem kell más hozzá, mint hinni önmagunkban. Hinni abban, hogy nem lehet nélkülünk berendezni egy országot. A baloldalnak helye van a nemzet arcán. Bárki is akarja azt letaposni róla!
Nem csak én mondom ezt, nem csak magunkat kell ezzel erősíteni. Ezt mondják már mérsékelt, jobboldali értelmiségi szereplők is. Hogy szerepe van, és helye van a baloldalnak. Ha azt kérdeznétek tőlem, hogy miért van az, hogy 80 százaléka az embereknek nem ilyen irányt akar ebben az országban, és mégis a Fidesz vezet? Akkor beszéljünk egy kicsit komolyan erről. Mert még félúton vagyunk. 2010-től a Fidesz mindent megtett azért, hogy politikai karanténba zárja a szocialistákat. De körbenézek itt a csarnokban, és eszembe jut az elmúlt hónapoknak az országjárása – találkoztunk polgármesterekkel, vállalkozókkal, választópolgárokkal, civilekkel. És az a meggyőződés erősödött meg bennem, amit ki kell mondanunk: A szocialisták kijöttek a karanténból, és erősebbek, mint két éve!
Elég-e ez az erő? Még dolgoznunk kell rajta, de van még itt valami, amit szeretnék nektek megköszönni: a Magyar Szocialista Párt bölcsessége. Bölcsessége, hogy egy fiatal csapatra bízta a Magyar Szocialista Párt irányítását. Bölcsessége azért, mert ötvözni tudta a tapasztalatot, a higgadtságot, a türelmet az energiával és a lendülettel. Van-e még olyan párt ebben az országban, amelyben egyidejűleg van erős szövetsége a generációknak? Nincs! Ez a Magyar Szocialista Párt! Mondhatnánk azt, hogy akkor ezzel rendben is vagyunk. Itt a teremben elmondhatjuk, hogy már megnyertük a választásokat. De illúzió lenne azt gondolni, hogy ezzel vége van. Mert a félúton jön a következő szakasz. És hogyha belegondolunk abba, hogy ez a kormány meg tévúton jár, mert minden esélyét, minden felemelkedés lehetőségét elveszi a társadalom csoportjaitól – mert a szegény még szegényebb lett, mert a gazdaság kudarcait már nem egyszerűen a közgazdászok, hanem a hétköznapokban meg lehet élni – érezni, tapintani lehet. Akkor a Magyar Szocialista Pártnak felelőssége van abban, hogy a jövőt kezdje el megépíteni. A jövő építése ma kezdődik el! Zoli az előbb elmondta, mi az első lépés. Te mindenkinek tudnia kell: a múlt soha nem győzi le a jelent! És a jelen soha nem győzhet a jövő felett! Ezért a Magyar Szocialista Párt legnagyobb kihívása, hogy azt a jövőt, amelyben nincs ötszázezer nélkülöző gyermek, amelyben egy szülő nem a pénztárcájához méri, hogy a gyermeke az tanár lesz-e vagy orvos, és nem attól retteg, hogy elhagyja az országot a gyermeke és külföldön keres boldogulást. Ez az ország – ez a jövő Magyarországa. És ezt 2014-ben elkezdjük. Megépítjük közösen!
Az a kérdés hangzott el, hogy mit kell tenni? Sokan azt mondják ma ebben a teremben magukban, hogy talán nagyon kell figyelni a közvélemény-kutatásokra. Mert a közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy éppen hogyan állnak a politikai pártok. Szeretném mondani, hogy nyugodtan olvashatjuk! Egy sokkal fontosabb dolgot ajánlok viszont Nektek! A saját, belső meggyőződéseteket. Azt ajánlom, hogy egymásra figyeljünk! Ha mi elhisszük, hogy megcsinálhatjuk, akkor higgyétek el, hogy mások is fognak követni bennünket! Mert nem az a kérdés, hogy hány százaléka van ma ennek vagy annak a pártnak. Hanem hogy amikor kimegyünk az utcára, és látjuk a hajléktalanokat, akkor az kell eszünkbe jusson, hogy vannak valakik ebben az országban, akik úgy akarják megoldani, hogy tüntessük el őket, ne lássuk. Mi meg megoldani akarjuk az ő problémájukat. Ez minden egyes pillanatban legyen az eszünkben.
Nekem csak ezt a skatulyásdoboznyi színpadot adta most a helyzet. Szeretném mondani, hogy az én hangom semmire nem jut el, sehova nem jut el Nélkületek. És mindannyiótoknak van egy ugyanilyen színpada. Mindenkinek el kell döntenie, hogy feláll-e, és elmondja-e otthon, a munkahelyén, a közértben, a városában, a fórumokon, hogy van másik iránya ennek az országnak! Hogy nem fogadom el, hogy ez a berendezkedés maradjon 2014 után. És nem azért, mert az én sorsom… Nem azért, mert az ő sorsa… Hanem azért, mert hogyha nem teremtjük meg a változást, akkor 2014 után végérvényesen bezárulnak az esélyek kapui ebben az országban. Egy fiatalnak, egy munkavállalónak, egy munkanélkülinek, egy nyugdíjasnak egyaránt. Egy sors köt össze bennünket – ez pedig a magyarságunk. Erre büszkének kell lennünk, de tudnunk kell, hogy az alkalmazkodás, a kihívások keresése az a mi felelősségünk. Nekünk kell megmondani, hogy milyen kérdések jelennek ma meg a világban és Magyarországon, és arra milyen választ tudunk adni. Ebben leszünk mi partnerei és szövetségesei minden baloldali demokratának. De továbbmegyek. Mindenkinek, aki csak egy jobb Magyarországot, egy szorongásmentes, biztonságos Magyarországot akar. És vállalom, ha ezt végigcsináljuk, nagyobb térre lesz szükségünk, mint 2006-ban az Andrássy út volt. Mert többen leszünk!
Nagyon szépen köszönöm nektek, és csak egyetlenegy mondat:
Az a mondat, amikor hazamegyünk, és minden utcában, minden postaládába bedobjuk ezt a szórólapot, akkor a helyi vezetőket tessék jövő héten fölhívni, hogy mi a következő feladat. Mert az úgy lesz rendben, hogy mi is tudjuk, merre megyünk, és ahhoz kínálunk szövetséget minden egyes partnerü nknek ebben az országban. Köszönöm szépen!
